Ha szereted a lelked, az még nem jelenti azt, hogy a testedet is elfogadtad – tanácsok az önbecsüléshez

Fogadd el önmagad olyannak, amilyen vagy, hogy mások is elfogadjanak. Kiüresedtek a szavak, mert annyiszor hallottuk őket. Hogy lehet egyensúlyban a body positivity azzal az őrülettel, ami közösségi médiából zúdul ránk?

Szeresd magad. Tiszteld a tested. Fogadd el önmagad olyannak, amilyen vagy, hogy mások is elfogadjanak. Elcsépelt jó tanácsok, amiket mondani könnyű, de megvalósítani annál nehezebb. Nem csoda, hogy nehéz megtalálni a harmóniát, miközben olyan kampányokkal vannak tele a hirdetőtáblák, amelyek mindent sugallnak, csak azt nem, hogy fogadjuk el önmagunkat. Influenszerek, hírességek, a világ legsikeresebb márkái népszerűsíti az önbecsülést, ugyanakkor self-care címszóval hirdetnek olyan termékeket, amelyre viszont akkor van szükségünk, ha éppenséggel mégsem tudjuk magunkat úgy szeretni, ahogy vagyunk. 

Merre billen a mérleg?

Vékony jégre lép, aki állást foglal valamelyik oldalon, mert akár egyetért vele, akár ellenzi a pozitív testkép és az önszeretet gondolatait, a társadalomnak azonnal meg lesz róla a véleménye. Kétségtelen, hogy ha a környezetünk támogató, sőt mi több látványos lépéseket tesz annak érdekében, hogy biztosítsanak minket arról, nem számít hogy nézünk ki, az nagyban megkönnyíti az önelfogadást. Ez viszont újabb kérdéseket vet fel. Külső megerősítésre van szükségünk ahhoz, hogy szerethessük önmagunkat? Elválaszthatjuk egyáltalán a külső és a belső énünket? Ha nem szeretem a testem, az azt jelenti, hogy nem szeretem önmagam? Ha nem tudom magam elfogadni olyannak, amilyen vagyok, akkor már nem is tisztelhetem a belső értékeimet? 

Ha szeretem a lelkem, akkor elfogadtam a testem?

Hilary Kinavey terapeuta és Dana Sturtevant dietetikus Reclaiming Body Trust című kötetében arra keresik a választ, hogy mi számít szépnek, elfogadottnak vagy kívánatosnak. Elválasztják a önszeretetet a test-szeretettől. Azt állítják, hogy a kettő nem ugyanaz. Ahogy a testünk is folyamatosan változik, a személyiségünk is állandó fejlődésben van. Nincs állandó, konstans állapot. Nem várhatjuk el magunktól, hogy mindig harmóniában legyünk mindkettővel. 

Neked megtanították, hogy mit jelent az önértékelés?

A gyerekkor az egész életünket meghatározhatja. Ilyenkor feltérképezzük azokat az igazodási pontokat, amelyekre aztán egész életünkben támaszkodunk. Ha gyerekként elfogadó és szeretetteljes környezet vett körül bennünket, egészen más önértékelésünk lesz, mint azoknak, akiket negatív élmények érnek. Ez ismét újabb kérdést vet fel. Mégis szükségünk van mások elismeréséhez ahhoz, hogy szeressük és elfogadjuk magunkat? Bizonyos szempontból igen, mert életünk első néhány éve rendkívül meghatározó.

Ha gyerekként kellő elismerést kapunk, felnőttként könnyebb dolgunk van. Abban az esetben, ha viszont magunkat kell megtanítanunk az önelfogadásra, jóval rögösebb út állhat előttünk. Éppen ezért Hilary Kinavey azt javasolja, kérjünk segítséget, mert külső támogatásra igenis szükségünk van. 

Az önostorozás-spirál

Dana Sturtevant szerint észrevétlenül taszítjuk magunkat a „szégyen spirálba”. Már azért is ostorozzuk magunkat, ha negatív gondolatok járnak a fejünkben, mert hiába tudjuk, hogy milyen káros és önromboló ez a folyamat, mégsem tudjuk megállítani a negatív gondolat lavinát. Ettől pedig csak még rosszabbul érezzük magunkat. Dana Sturtevant arra bátorít, hogy tegyük fel magunknak a következő kérdést: „Mire gondolnék, ha nem lennék ideges a testem miatt?”. A dietetikus azt javasolja cselezzük ki magunkat. Amint jön a szégyen spirál, gondoljunk valami teljesen másra. 

Van olyan, hogy „rossz test nap”

Fontos tisztában lenni vele, ahogy a testünk és a személyiségünk is állandó változásban van, az önelfogadás sem megy minden nap. Dana Sturtevant úgy fogalmaz: Szerintem még a legnagyobb testpozitív aktivisták sem szeretik minden nap egyformán magukat”

Vezess szeretetnaplót!

Az önelfogadásra tehát érdemes sokkal inkább egy világnézetként tekinteni, mintsem állandó állapotként. A testpozitív mozgalom egyik legismertebb képviselője, Lizzo is bátran nyilatkozta, hogy vannak olyan napok, amikor neki is gondot okoz az önelfogadás. A Grammy-díjas énekesnő rendszeresen felszólal a body shaming ellen, és a természetes szépség mellett kampányol. Az énekesnő azt javasolja, hogy vezessünk naplót, amiben napról napra feljegyezzük, mit érzünk a testünkkel és a lelkünkkel kapcsolatban. 

Itt az ideje, hogy elkezdjünk őszintébbek lenni azzal kapcsolatban, hogy mire van szükségünk, és mit érdemlünk. El kell kezdenünk kiszolgálni az igényeket”. Lizzo elmondása szerint, ha ő azon kapja magát, hogy saját szükségleteit háttérbe helyezi mások igényei, illetve az ezeknek való megfelelés miatt, azonnal hátralép egyet és átgondolja, mit érdemel.

Forrás: Byrdie, Forbes Health, The every girl
Nyitókép: Jena Ardell / Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Legnépszerűbb cikkek: