A tanult tehetetlenség pszichológiai és kognitív jelenség, amikor úgy érezzük, hogy nincs kontrollunk az életünk felett és nem vagyunk képesek befolyásolni a saját sorsunk alakulását.
Ez a fogalom szorosan kapcsolódik a passzivitáshoz, a kudarcokhoz való viszonyulásunkhoz és a motiváció hiányához. Képzeljünk el egy kis elefántot a cirkuszban, akit előadások után egy madzag segítségével egy műanyag szék lábához kötnek, hogy ne csavarogjon el. Később felnőtt elefántként ugyanehhez a műanyag székhez kötik és a hatalmas állat nem mozdul, amikor megérzi a lábán a madzagot. Egyetlen mozdulattal félresöpörhetné a széket, de nem teszi, mert megtanulta, hogy ez egy korlát, ami a mozgásban akadályozza. Valójában már csak az elméjében létezik ez a tudati gát. Számtalanszor mi emberek is hasonló cirkuszi elefántokként éljük le az egész életünket.
Többszöri elbukás = biztos kudarc?
Miért is küzdenénk valamiért, amiért nem érdemes? Csakhogy a tanult tehetetlenségnél általában szó sincs arról, hogy ne lenne értelme küzdeni önmagunkért. Egyszerűen csak néhány korábbi kudarc megakadályoz abban, hogy újra nekifussunk. Rendszerint inkább önsajnálatba burkolódzunk és bűnbakot keresünk. Nem vagyunk hajlandóak kutatni a megoldási lehetőségek után, hanem inkább elfogadjuk a sorsunkat, még akkor is, ha az nyomorulttá és boldogtalanná tesz minket.
Nincs lehetetlen, csak tehetetlen
„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”
Muhhamad Ali
Néha komoly terhekkel kell megbirkóznunk. Lehet, hogy olyan családban nőttünk fel, ahol mindenki megbékélt a saját tehetetlenségével, így mi is hasonló mentalitást örököltünk. Az is lehet, hogy több kudarc ért minket és ezért nem tudunk továbblépni, vagy csak szimplán nincs elég önmagunkba vetett hitünk. Azonban a tehetetlenség csak egy tudati gát, amit kemény munkával le lehet küzdeni. Amint ezt megtesszük, értelmét veszti a lehetetlen szó.
Lépések, amik felszabadítanak a láthatatlan láncaink alól:
Az önbizalom növelése, a kis lépésekben történő célkitűzés és a sikerek megünneplése mind olyan stratégiák, amelyek hozzájárulhatnak a tanult tehetetlenség leküzdéséhez. Ugyanakkor a következő 4 terület művelése elengedhetetlen a rossz minták felülírásához.
- Proaktív hozzáállás: A passzivitást és az önsajnálatot proaktívitásra kell cserélni. Cselekvői, nem pedig elszenvedői kell legyünk az életünkben bekövetkező eseményeknek.
- Felelősségvállalás: A felnőttség kritériuma, hogy felelősséget tudunk-e vállalni. Ha folyton kívülről várjuk a segítséget, elérhetetlen álmokat hajszolunk és mindig mást teszünk felelőssé a saját tehetetlenségünk miatt, addig nem történik változás.
- Önfejlesztés: Az önfejlesztés azért fontos, mert olyan problémákat tudunk a segítségével legyőzni, amikről korábban azt gondoltuk, hogy lehetetlenek. Ahogy haladunk az önismereti úton, kibogozzuk a családi mintáink hatását és egyre több pozitív készséget sajátítunk el, annál több ajtó nyílik ki előttünk.
- Önszabotálás megszűntetése: A negatív belső monológ a legerősebb szabotáló erő az életünkben. Az önszabotálás mögött gyakran olyan belső konfliktusok állnak, amelyeket az egyén önmagával folytatott belső párbeszéde, a hibás meggyőződések és az önértékelés alakít. Vegyük a fáradtságot hát és álljunk félre a saját utunkból, ne akadályozzuk a saját sikereink és céljaink elérését.
Nyitókép: bak_fotography/ Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- A pánik évei: miért érezzük úgy, hogy nem tartunk sehol az életben?
- Gondolatok vs. te: Így győzd le a negatív hozzáállásodat
- 3 toxikus gondolat a kapcsolatokról, ami romba döntheti a szerelmi életed
