Ugye a Ferrari neve neked is ismerősen cseng? A márka a világon mindenhol összefonódott a sportautókkal, a sebességgel és a teljesítménnyel, de a mai napig tud újat mutatni.
Abu Dhabi az Egyesült Arab Emírségek fővárosa, és bár Dubaj után a második legnépesebb város, karakterében teljesen különbözik tőle. Az év számottevő részében a kellemes és sivatagi meleg között váltakozik az időjárás. Így nem meglepő, hogy a Ferrari World egy teljesen zárt, kellemesen klimatizált, grandiózus építészeti csodában található. Már maga az épület is lenyűgöző, Ferrarira hajazó, futurisztikus csoda. A belépőjegyeket célszerű online megvenni, közvetlenül ezen a linken, mert nagyon jó ajánlataik vannak, illetve a helyszínen picit drágább. Az épületbe belépve, szemünk elé tárul a hatalmas, ezüst ágaskodó ló, Francesco Baracca emblémája, amit Enzo Ferrari választott első Scuderiájának – versenycsapatának –emblémájául.
A komplexum zseniálisan megtervezett, könnyen áttekinthető, rengeteg interaktív és élvezetes kikapcsolódást nyújtó lehetőséget vonultat fel. Az éttermektől kezdve a go-kart pályákon keresztül, a hullámvasutakon át a show-műsorokig. Némi kallódás után rögtön a Formula Rossa – 2010 óta Guiness-világrekordot tartó – hullámvasút felé vettük az irányt.
Formula Rossa: A világ leggyorsabb hullámvasútja
Rövid sorbanállás után kedves kis piros Ferraris védőszemüvegeket kaptunk, amiben úgy nézhettem ki, mint Atom Anti vidéki rokona, de ez érdekelt akkor a legkevésbé. Elmondták, hogy lehetőleg semmi ne lógjon rajtunk, telefonokat természetesen felejtsük el, és rakjuk inkább az erre rendeltetett ládákba. Vagy a bátrabbak a hermetikusan záródó zsebeiket vehetik igénybe. Akkor már egész komoly izgatottság lett rajtam úrrá, amikor a biztonsági hevedereket becsatolták, és ellenőrizték. A készülődésen is látszott, hogy itt most valami nem mindennapi fog velem történni.
Szájakat kéretik becsukni
A személyzet, – mintha csak tudta volna – WooHoo kiáltásokkal fokozta a hangulatot, majd az irányítópultban a lámpa zöldre váltott, és mi kirepültünk a 45 fokba. A légkondis belső térhez képest, már a hőmérsékletkülönbség is külön élmény volt. Azzal hogy 4,9 másodperc alatt gyorsultunk fel 240km/órás sebességre, valósággal arcul csapott a forróság és ráadásnak egy kis sivatagi homok is. Az előttem ülő szája néma sikolyra nyílhatott, amikor kilőttünk, és jóadag nyálat bocsátott ki magából, amit némileg zokon vettem. De aztán nemes együttérzéssel csak letöröltem szemüvegemről a folyékony rettegését. Egyúttal az is megfogalmazódott bennem, hogy a következő körben biztosan az első sorban fogok ülni.
Túl sok gondokodásra azonban nem volt időm. A 4,8G-s lökés a gyomrom helyett a torkomban lebegett, és bár azt mondják – ettől úgy érzed magad, mint egy Ferrari Scuderia versenyző – én sokkal inkább egy űrrakéta potyautasának képzeltem magam. Pláne, amikor a száguldást megkoronázandó egyszer csak 52 méter magasan találtuk magunkat, ahonnan egy fejjel lefele csavarral kezdtük meg a normál hullámvasutak nevetgélős pályáját. A gyermekeim eközben az életemért izgultak, mert természetesen a bátrabbak az első körre csak az édesanyjukat küldték tesztalanynak. Eddig sosem gondolkodtam el, vajon mit érezhetnek a F1 versenyzők, de mivel nem volt nagy tolongás, még pár kört bevállaltunk, hogy ráérezzünk, milyen lehet néhány pillanatig versenypilótának lenni.
Nyitókép: www.ferrariworldabudhabi.com
