Bár minden évben megfogadom, hogy a karácsony előtti időszak a lelassulásról fog szólni, mégis minden évben keményen kell küzdenem, hogy ez legalább részben megvalósuljon. Idén azonban elkészítettem a saját „énidős” adventi naptáramat.
Bár minden évben megfogadom, hogy a karácsony előtti időszak a lelassulásról fog szólni, mégis minden évben keményen kell küzdenem, hogy ez legalább részben megvalósuljon. Pedig az önmagunkra figyelés ebben az időszakban is fontos – sőt, talán még fontosabb, mint máskor. Részben azért, hogy bírjuk a hajtást, de azért is, hogy sikerüljön igazán megélnünk a készülődés örömét.
A karácsony előtti időszak nálam furcsa ellentmondásban telik. Egyrészt ez lenne az évnek a befelé fordulásra, lelassulásra kitalált szakasza, másrészt viszont épp ilyenkor a legnagyobb a pörgés. A munkában ilyenkor van a legsűrűbb időszak – újságíróként nekem személy szerint ez azt jelenti, hogy egy egész havi anyagot kell két, legfeljebb három hét alatt leadni. Sokasodnak a találkozók, a munkában, a barátokkal, ráadásul a bevásárlás, az ajándék- és fenyőfabeszerzés, és némi takarítás sem maradhat el. Vagyis feladat, feladat hátán egy olyan időszakban, amikor az lenne a legfontosabb, hogy néha szusszanjunk egyet, és belemerüljünk a karácsonyi hangulatba. Így viszont sokszor épp ez utóbbi vész el valahol a rohanásban.
Az idők során viszont rájöttem, hogy ha én nem adok magamnak énidőt, hogy legyen lehetőségem ráhangolódni az ünnepre, más nem fogja ezt megtenni helyettem. Vagyis nekem kell meghúzni a határokat. Megteszem a többiekért, amit kell, de ragaszkodom hozzá, hogy magamnak is adhassak egy-egy apró ajándékot. Például ehhez hasonlókat:
1. Igyekszem kitalálni a lehető legjobb ajándékokat. És adok magamnak annyi időt, hogy fél órára elmerüljek a kádban egy illatos fürdőgolyó társaságában.
Ez a fél óra nemcsak azonnali megnyugvást és ellazulást hoz, de a következő napom is jobban indul tőle. Már maga a tudat, hogy nem szorulok az utolsó helyre a saját életemben, ad egy kis pluszt, amivel a húzósabb időszakokat is könnyedén átvészelem. Mert mindez nemcsak az illóolajokról, meg a testápolásról szól, hanem arról is, hogy tudjam: nem hagyom magam elsodorni a kötelezettségekkel, hanem időnként képes vagyok tudatosan és egészségesen önzővé válni.
2. Ott leszek minden céges összejövetelen és partin. És lesz rá egy-két órám, hogy beüljek egy kávézóba egy forró csoki mellé egyedül, vagy a legközelebbi barátnőimmel.
Az a ritka embertípus vagyok, aki nem esküdt ellensége a céges partiknak – már csak azért sem, mert szabadúszóként nem találkozom nap mint nap azokkal, akikkel ilyenkor összejövünk. De azért nehéz lenne tagadni, hogy mindez a munkáról szól: a legtöbbször szakmai dolgokról beszélgetünk, sőt, akár konkrét cikkötletek is felmerülnek. A legközelebbi barátokkal meginni egy forró csokit viszont igazán, mélyen lélekvidító élmény, szeretetgyakorlat. Sőt, akár egyedül is jó elmélázni egy kávézó asztalánál, leírni pár gondolatot, amelyet egyébként a rohanásban elfelejtettem volna, vagy elolvasni pár oldalt egy könyvből. Hogy érezzem, hogy akár egy zsúfolt bevásárlóközpont közepén is meg tudom teremteni magamnak azt a nyugalmat, amire szükségem van.
3. Az ünnepet a tágabb családdal töltöm. De fenntartok magamnak és a páromnak egy estét, amikor kettesben maradhatunk.
Azt még nem tudom, hogy elmegyünk-e valahová randizni, vagy inkább otthon maradunk, de néha az énidő mellett szükségünk van némi mi-időre is. Már csak azért is, hogy család ide, gyerekek oda, de mégse felejtsük el a hétköznapi logisztika közepette, hogy nem véletlenül lettünk valamikor egy pár.
4. Megsütök több tepsi süteményt, mézeskalácsot, és még az iskolai ünnepségre is viszek édességet. És egy random hétköznap délben beülök egy jó helyre egy egészséges, és mindenekelőtt nagyon finom ebédre.
A többi hétköznapon is igyekszem leszámolni a sebtében bekapott szendvicsekkel, az útközbeni hamburgerekkel és péksüteményekkel, helyettük ülve, odafigyelve, az ízeket kiélvezve eszem meg az ebédet. Az egészség ilyenkor is a legfontosabb – már csak azért is, mert ha kidőlök, akkor a karácsonyi készülődés és az ünnep sem lesz az igazi. Az ünnepi kilókkal kapcsolatban is a megelőzésben hiszek, nem a rohamszerű januári fogyókúrákban. Épp ezért a heti edzéseimhez is ragaszkodom.
5. Bedobom magam a munkában. És minden reggelt egy jó könyvvel és finom, karácsonyi illóolajjal indítok.
Akármennyi cikket is kell megírnom, és akármilyen is a hajtás, nem akarom feláldozni a karácsonyi hangulatot. Ez a húsz perc, amíg az illatlámpa teszi a dolgát, én pedig bekuckózok egy jó könyvvel és halk zenével, ráadásul nemcsak abban segít, hogy hangulatba kerüljek, hanem abban is, hogy összeszedjem az előttem álló nappal kapcsolatos gondolataimat, sorba állítsam az aznapi feladatokat, és idejekorán elejét vegyem az „azt sem tudom, mihez kapjak” érzésnek.
Nyitókép: Nevena1987/Getty Images
