Te elmentél, én maradok tisztelettel

A woohoo.hu-n ezen a héten a külföldi munkavállalás témáját járjuk körül, érvekkel és ellenérvekkel készültünk az oldalon. Vajon hogyan látja a külföldi szárnypróbálgatást egy itthon maradt fiatal? Olvasd el szerzőnk jegyzetét!

Egy helyben toporog, villog a kurzor. Pont ugyanúgy ülök és bámulok az üres Word-fájlra hosszú percek óta, mint, amikor neked szeretnék írni valamit. Olyankor már nem e-mailt nyitok, online találkozásaink (is) megritkultak és lerövidültek, átvándoroltak a Messenger fiókunkba.

Régen máshogy volt.

Emlékszel még a huszonéves hármasunkra? Te, Panna és én. Jó, ez így nem teljesen igaz, mert a közös főiskoláról megmaradt egy jól összeverbuválódott csapat a fővárosi évekre is, de tény, hogy Pannával ketten ültünk a pesti albérletünkben, amikor megtudtuk, hogy te külföldön próbálsz szerencsét önkéntesként.

Mi maradtunk, és pontosan ugyanott, a Vörösmarty utcai kis bérleményben vártunk rád. Ugyanis időről időre hozzánk is – hol Norvégiából, hol Indiából – de hazajöttél. Ilyenkor te Darjeeling teát hoztál, mi meg a hétfői hajnalokon újra útnak indítottunk azzal, amink éppen volt. Két hazatérés között a képeslapjaidból tudtuk meg, hogy épp merre jársz. A lapok végül a hűtő ajtaján kötöttek ki.

És most bárcsak itt lennél és rám szólnál, hogy nem haladok a korral és maradi vagyok, mert minden változik, és mi is megváltoztunk, de nem szólsz, mert évente csak egyszer-egyszer találkozunk, az meg ugyan mire lenne elég… A beszélgetéseink átalakultak, már nem ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, hanem egy óvatos öleléssel üdvözöljük egymást. Zavarunkban mosolygunk és ötpercnyi feszengés után – segítségül hívva egy laza fröccsöt – elkezdünk feloldódni és pezsegni, mint a pohár szélére tapadt buborékok. Pedig nem vagy idegen, csak külföldre költöztél évekkel ezelőtt.

– Szia! Hogy vagy?

– Remélem, minden rendben!

– A suli hogy megy?

– Mikor jöttök legközelebb haza?

– Milyen a munka?

Bezzeg a fenti sorokon nem kellett sokat gondolkodnom, hogy bepötyögjem. Jól bejáratott mondatok ezek, nagyjából havonta ismételjük vica versa. A válaszok is szinte minden alkalommal ugyanazok:

– Jól.

– Velem minden rendben. Veled?

– Majd szólok, hogy mikor megyünk legközelebb, de ti mikor látogattok már meg végre?

Szeretném azt hinni, a távolság nem cseszi szét a barátságunkat, de évről-évre egyre messzebb kerülsz úgy, hogy közben a külföldi lakcímed nem is változott.

A sors fintora, hogy a Youtube-csatornám lejátszási listáján épp a Le Vent Nous Portera című sláger indult el – és téged elvitt a szél. De én maradok tisztelettel itthon és a barátod.

Nyitókép: Christin Hume/Unsplash

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: