Sokan rosszul viselik, hogy képtelenek egyhuzamban átaludni az éjszakát, de aggodalomra semmi ok. Ugyanis antropológiai kutatások sora bizonyítja, hogy a 17. század végéig az emberek két blokkra osztották az éjszakai pihenést.
A legtöbb ember felébred az éjszaka közepén, méghozzá olyan éberséggel, hogy nincs az a mennyiségű bárány, aminek megszámlálásával újra álomba szenderülnének. Sokaknak szokatlan lehet a megszakított alvás, pedig ez néhány száz éve bevett szokás volt. Régen az emberek nem az alvási időhöz alkalmazkodtak, hanem a pihenést igazították az elvégzendő feladatokhoz. Ha azt állítjuk, hogy a nyolcórás alvás egy mítosz, akkor nem tévedünk nagyot. Felmenőinket bizony teljesen más alvásritmus jellemezte, mint a modern civilizáció polgárait.
8 óra pihenés? Egy frászt!
A két részre osztott alvás évszázadokon keresztül bevett szokás volt az emberek körében, amiről orvosi naplókban, bírósági feljegyzésekben, és még a homéroszi irodalomban is találni feljegyzéseket. 2001-ben Roger Ekirch történész 16 évnyi kutatómunkájának eredményeként publikált egy olyan cikket, amiben számos történelmi bizonyítékot ismertet a megszakított alvásról. Az 1500-as évek végén, alkonyat után néhány órával a kor embere nyugovóra tért. Akkoriban 3-4 órát aludtak, amit kétórás ébrenlét követett, majd újra álomra hajtották a fejüket, és egészen reggelig aludtak. Abban a bizonyos 1-2 órás ébrenlétben a legtöbben olvastak, írtak, imádkoztak, de akadtak olyanok is, akik éjszakai látogatást tettek a szomszédoknál. A 15. századi imakönyvek arról tanúskodnak, hogy a két alvás közötti időszaknak megvoltak a maga külön imái is. De nem ezek voltak a legnépszerűbb tevékenységek az éjszakának ezen időszakában.
Az éjszakai kufirc ideje?
Egy 16. századi francia orvosi kézikönyve szerint a fogamzás legideálisabb időpontja pont az alvást megszakító, aktív ébrenlét. Az irat azt is elmagyarázza, hogy miért van ez így. A munkától kimerült párok ebben a két órában kevésbé fáradtak, és az együttlét is nagyobb élvezetet nyújt számukra ilyenkor, mint a nap bármely másik szakában. A 17. század végére az osztott alvás gyakorlata azonban kezdett eltűnni, míg 1920-ra a nyugati társadalmak alvási szokásai teljes mértékben átalakultak. Habár a mai tudomány álláspontja szerint az egészséges élet egyik elengedhetetlen feltétele a folyamatos nyolcórás alvás, akkor sem kell aggódnunk, ha az éjszaka közepén felébredünk, és 1-2 órát olyan hasznos dolgokkal töltünk, amire esetleg napközben vagy este már nem jut energiánk.
Forrás: YourTango
Nyitókép: Carmen Martínez Torrón/GettyImages
