Tényleg elkerülhetetlen, hogy megismételjük a rossz párkapcsolati mintáinkat?

Amikor egyre csak ugyanazt a típust hajtod

Miután véget ér egy kapcsolatod hogyan állsz fel belőle? Milyen gondolatokkal, vágyakkal és célokkal vágsz bele a következőbe? Lehet, nem is gondolnád, hogy titkon mind ugyanazokat a sémákat ismételjük, de vajon miért?

„Én a rosszfiúkat kedvelem. Nekem ez a típus jön be.” Gondolom, neked is ismerősek ezek a szavak, egy barátnőd, vagy talán te magad is használtad már arra, hogy így jellemezd a párodat és a kapcsolatotokat. De vajon elgondolkoztál-e már azon, hogy a választásaid valójában nem is tudatosak? Könnyen előfordulhat, hogy a párkapcsolataidban te is rejtett, fel nem ismert mintákat követsz. Vagyis miközben azt hiszed, hogy a szívedre hallgatsz igazából beléd kódolt sémák szerint haladsz.

Miért baj, ha újrázunk?

Alapvetően azzal, ha szeretnéd a jó dolgokat megőrizni a volt kapcsolatodból és átmenekíteni egy újba, önmagában nincsen semmi baj. Emmanuel Macron francia elnök a párizsi Notre Dame-ot ért tűzvész után kijelentette: a katedrális újjáépítése során igyekezni fog, hogy az ismét régi dicsőségében pompázhasson. Ez pedig melegséggel tölti el a szíveket, ugyanúgy, mint mikor megtalálod az elveszettnek hitt stabilitáshoz vezető utat az új kapcsolatodban. A baj akkor kezdődik, amikor a megszépült emlékek hatására a működésképtelen és veszélyes dolgokat is feléleszted, újabb tűzvésznek kitéve ezzel magad.

Mit mondanak a számok?

Matthew Johnson a kanadai Alberta Egyetemen és Franz Neyer a német Friedrich Schiller Egyetemen végzett közös kutatásukban szintén arra keresték a választ, hogy egy új kapcsolat inkább eltér az előzőtől, vagy sokban hasonlít a múltbélire? Eredményeik az utóbbit igazolták. „Bár a dinamika az eltérő emberek esetében változhat, a kapcsolatról kialakított általános kép ugyanolyan marad, egyfajta örök ismétlődést eredményezve” – írták a kutatók a több mint 12 ezer ember részvételével folyó kutatás eredményeként.

Felmerül a kérdés: az újbóli zátonyra futás esetén a másik jellemében keresendő a hiba, vagy te ruházod fel olyan szerepkörrel, ami számodra megszokott, és előre tudni lehet mi a vége?

Erről is a szülő tehet

Heller Csilla krízistanácsadó szakpszichológus szerint ezek az ismétlődések a gyerekkorból eredő félelmek és be nem teljesült vágyak újraélései a párkapcsolatban. „Mindig érdemes megvizsgálni a szülőkkel való viszonyt, ha a párkapcsolati sémák kerülnek szóba, mert a gyerekkori érzések ismétlése belénk van kódolva.” – mesélte a szakember, aki szerint emiatt jön létre a legtöbb hiánymotivált kapcsolat is.

Amikor az űr a hajtóerő:
Hiánymotivált párkapcsolatról akkor beszélhetünk, ha egy vagy két gyerekkorában sérült ember arra használja a viszonyát, hogy a másikon keresztül gyógyítsa be a saját lelki sérüléseit. A kapcsolat soha nem lehet kielégítő, ezért hosszútávon működésképtelen, sőt, akár mérgező is.

„Ha például egy lánynak gyermekkorában az apa nem adta meg a kellő figyelmet, ráadásul érzelmileg nem igazán volt elérhető, felnőttkorára meg fogja találni azokat a partnereket, akikkel újra és újra átélheti ezeket a rossz érzéseket. Minden párkapcsolat a szülőkkel való viszony leképezése, és ha a múltban gondok voltak, akkor olyan feszültséget viszünk a párkapcsolatba, ami egy-egy gyerekkori hiányból ered.” – mondta a szakértő, és arra is figyelmeztetett, ez még a legjobbnak tűnő szülő-gyerek kapcsolatokban sem lehetetlen. „Aki azt gondolja, hogy szülei semmiért nem tehetők felelőssé, annak mélyebbre kell néznie. Nem kell feltétlenül bántalmazó, vagy mondjuk alkoholista felmenőkkel rendelkezni ahhoz, hogy felnőttkorban viseljük a nyomait. Meglehet, hogy gyerekként a családi élet ideálisnak tűnt, ám észrevétlenül kaphattál olyan szerepeket, amikre nem voltál felkészülve. Anyukád barátnőként tekintett rád, vagy kimondatlanul ugyan, de tőled függött a szüleid boldogsága.”

Heller Csilla szerint tudatosan nagyon is vágyunk a boldogság megélésére, tudat alatt mégis úgy alakítjuk, hogy legyen lehetőség a kiskorunkból ismerős hiányokat újrajátszani. Ezen pedig az sem segít, ha hirtelen az addigi párkapcsolati minta szöges ellentétével próbálkozol. Ez ugyanis ugyanaz, csak negatív előjellel, ami továbbra is a szüleinkről és nem a párunkról szól.

A megoldás most is az önismeret

Muszáj a probléma felmerülésekor felismerni, és tudatosítani ezeket a működésmódokat. „A hiány, amit a párodon próbálsz behajtani, sok esetben igazából az apádnak szól. Tudomásul kell venned a benned élő fájdalmat, mert akkor van lehetőség egészen új mintákat kidolgozni. Így legközelebb már te tudod magadat megnyugtatni, és nem a párodtól várod azt, amit valójában nagyon régen, először az édesapádtól szerettél volna megkapni.” – mondta a terapeuta, aki hangsúlyozta, csak türelmes önismereti munkával lehet letenni az akár generációk óta hordozott súlyos terheket, hogy a benned élő sérült kisgyermek meggyógyításával elindulhass egy konstruktív, felnőtt, egyenrangúságon alapuló kapcsolat irányába, ahol nem az ismétlés az úr.

Nyitókép: Unsplash

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: