Tényleg káros a szundizás?

Kétféle ember létezik a világon: az egyik kipattan az ágyból és megy is a dolgára, a másik minden reggel kér „csak még öt percet“. De vajon melyik az egészségesebb?

Bár az átlagembernek nehéz elképzelni, vannak olyanok, akik a telefonjuk figyelmeztetése nélkül is képesek felkelni időben reggelente. És nem, nem csak a nyugdíjasok részesültek ebben a kegyben, minden korosztályban találunk olyat, akik sorban álltak a belső ébresztőóra osztogatásakor. Nos, én nem (mindig) tartozom közéjük. Bár alapvetően jobban funkcionálok a reggeli órákban (szigorúan, ha lecsúszott a dupla eszpresszóm), bizony, nekem is akadnak napjaim, amikor igénybe veszem a szundi áldásos találmányát egy kis extra pihi reményében. Igaz, az elmúlt években igyekeztem erről leszokni, én is olvastam azokat a statisztikákat, amik szerint csak még fáradtabban kelsz fel, ha egy-két(-há) csalógomb után kászálódsz ki végül az ágyból. Egy új kutatás azonban úgy tűnik, cáfolja ezt az elméletet. 

Szundi vagy nem szundi? Ez itt a kérdés

A Stockholm Egyetem kutatói több mint 1700 válaszadó segítségével vizsgálták az emberek ébredési szokásait, amiben külön figyelmet szenteltek a szundigomb nyomkodásának. Összevetették azoknak az eredményeit, akik saját bevallásuk szerint soha nem élnek a plusz ötperces alvással, és azokét, akik olykor-olykor elcsábulnak. Arra a következtetésre jutottak, hogy bár minden korosztályban akad példa mindkét típusra, utóbbiak átlagéletkora 6 évvel alacsonyabb a jól kelő társaikénál.

alváshiány, fáradtság, rossz alvás
Fotó: Kinga Cichewicz, Unsplash

A szundi mögött meghúzódó indokok között a leggyakoribb okként azt jelölték meg, hogy túl fáradtnak érzik magukat a felkeléshez. Sokak elmondása szerint azért húznak rá a reggeli alvásra, mert jóleső érzéssel tölti el őket és így lassabb ébredést tesz lehetővé a számukra. A válaszadók 10%-a vallott úgy, hogy több ébresztőt is állít magának reggelre, mert aggódik, hogy az első jelzésre nem ébred fel.

Csak még öt perc…

A tanulmány második felében kifejezetten az ébredési szokásokat vizsgálták: 31 notórius szundizót kértek fel a kutatáshoz. Poliszomnográfiával rögzítették a jelentkezők alvási mintáit, egy próbaéjszaka után – ami lehetőséget adott a vizsgált személyeknek, hogy hozzászokjanak az új környezetükhöz –, 2 estét töltöttek a laborban.

Az első reggel 30 perccel korábban megszólalt az ébresztő annál, amikorra a felkelést beidőzítették, vagyis három alkalommal volt lehetőségük tízperces szundit választani. A második reggel átaludták ezt a 30 percet és csak a kitűzött időpontban jelzett az óra. Ébredés után kognitív teszteknek vetették alá őket: egyszerű matekfeladatokat és memóriateszteket kellett megoldaniuk az alanyoknak, valamint nyálmintát is adtak, amelyből a kortizolszintet (ugyanis ezt a hormont teszik felelőssé az ébredésért) vizsgálták. A teszteket 40 perc elteltével, majd a nap folyamán még két alkalommal megismételték, miközben a jelentkezők álmosságát és a hangulatát is folyamatosan monitorozták.

Fotó: Lena Ivanova / EyeEm/GettyImages

Amikor az alanyok számára biztosították a lehetőséget a szundira, éberebben aludtak a felkelést megelőző utolsó 30 percben, de még így is adott volt átlagosan 23 perc alvás a számukra – mindössze 6 perccel rövidült le az alvási időtartam a szundimentes reggelhez képest. Az egész éjszakát figyelembe véve azonban nem volt számottevő különbség az alvás mennyiségében vagy minőségében a két vizsgált metódus között. 

Annak tükrében, hogy az emberek általában azért szavaznak a szundizás mellett, mert fáradtnak érzik magukat, érdekes eredmény született: mindkét nap ugyanannyira érezték magukat kipihentnek, s a hangulatukban sem volt eltérés, függetlenül az ébredés módjától. Ugyanakkor a szundizós napon, közvetlenül az ébredés után, valamivel jobban teljesítettek az alanyok a kognitív teszteken.

A kulcs a lassú ébredés

A legkézenfekvőbb válasz erre pedig az, hogy azok a résztvevők, akiknek lehetősége volt visszaaludni, lassabban indították a napjukat. Ez vélhetően segített abban, hogy elkerüljék az úgynevezett alvási tehetetlenséget, azt a mentális ködöt, amit sokan tapasztalnak ébredés után. A lassabb ébredés mellett szólhat a résztvevők kortizolszintjének különbsége is, amelyet közvetlenül a felkelés után észleltek: magasabb volt a hormonszint azoknál, akik szundizni tudtak. Ezt korábbi kutatások is alátámasztják, hiszen összefüggést találtak az ébredés utáni kortizolszint meredek növekedése és a reggeli mentális köd csökkenése között. Ráadásul a szundizó alanyok nem zuhantak vissza mély alvási fázisba a szundi ideje alatt, ami befolyással bírhat az álmossági szintre, hiszen a mélyalvási ciklusból sokkal nehezebb felébredni. 

Az eredmények tehát megnyugtathatják azokat, akik eddig ostorozták magukat a szundikért, azonban a tanulmány nem állítja azt, hogy mindenki számára ajánlott ez az ébredési forma. Azok, akik tettre készen ébrednek reggelente, vélhetően nem tapasztalnak majd jelentős előnyt a visszaalvásból. De ha te szeretsz szundizni és úgy érzed, jó hatással van rád, ha így indítod a napodat, ne hagyd abba! Az önostorozásnak is nyugodtan búcsút mondhatsz, egy dologra azonban a lustálkodós napokon is figyelj: az első ébresztő előtt biztosíts megfelelő mennyiségű alvást magadnak, abban ugyanis minden kutatás egyetért, hogy a pihentető éjszakák az egészséges életmód egyik legfontosabb alappillérei.

 

Nyitókép: Getty Images
Forrás: theconversation.com

Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: