Kodály Zoltán a zenetanítás nagymestere egy olyan módszert hagyott ránk örökül, amit nemcsak hazánkban, hanem az egész világon ismernek.
Ha Kodály nevét említem, két dolog jut eszünkbe: a népdalok és a szolmizáció. Ez teljesen helyénvaló, hiszen „illik” is tudni, hogy az egyik legnagyobb magyar népdalgyűjtemény az ő nevéhez kötődik: 1890 és 1952 között 35 megye 235 helységében járt, és közel 5100 dallamot gyűjtött és jegyzett le, nem beszélve csodálatos népdalfeldolgozásairól. Azt is érdemes tudni, hogy egy átfogó zenepedagógiai módszer fűződik a nevéhez, aminek a szolmizáció az egyik alapköve. De maga a szolmizáció, ami hazánkban nevéhez kötődik, jóval régebbi eredetű.
Mi is az a szolmizáció?
Egy olyan egyszerű kifejezésrendszer, ami a hangok közötti összefüggés, illetve a hangok közötti távolság logikáját szemlélteti. Arezzoi Guido a XI. században rakta le a rendszer alapjait, aminek az a lényege, hogy bárhol is fordul félhang, azt a mi és fá szótagokkal kell jelölni, mert ez magát a két hang távolságát jelöli. Érdekessége, hogy ha a „C” hangot vesszük alapul egy sima C-dúr skálában, ott az E és az F hang a mi és a fá, de a H és a C hangot is ugyanígy jelölte. Ugyanakkor az az előnye, hogy bármelyik hangról el lehet kezdeni a skálát, tehát bármelyik hang lehet a skála kezdőhangját jelölő dó. Guido nem csak zenetanár, a templomi kórus vezetője is volt, megpróbálta minél szélesebb körben népszerűsíteni a már-már feledésbe merülő dallamokat és a köznép számára is elérhető, érthető rendszerbe foglalni. Ő volt az, aki először használta a négyvonalas rendszert, a hangjegyírást és a szolmizációt. Ezt az úgynevezett hexacord hangsort, amelyet ut-re-mi-fa-sol-la néven jegyeztek le, azért találta ki, hogy segítségével jobban eltalálják a tiszta hangokat és az intonációt a tanítványai.
De honnan a hangok neve és miért csak hat?
A kotta először csak négy vonalból állt, a ma is használatos ötvonalas rendszer a XVIII. század környékén alakult ki. De a hangok nevét – kivéve a hetediket – egy középkorban ismert latin nyelvű himnusz sorainak első szótagja adta.
UTqueant laxis
REsonare fibris
MIra gestorum
FAmuli tuorum
SOLve polluti
LAbii reatum
Magyarul, Sík Sándor fordításában:
„Hogy könnyült szívvel csoda tetteidnek
zenghessék hírét szabadult szolgáid,
oldd meg, Szent János, kötelét a bűntől
szennyes ajaknak. ”
Ezt a hangsort a későbbiekben egészítették ki a hetedik hanggal, ami Szent János (Sancte Ioannes) nevének kezdőbetűit jelöli. 1659-ben Otto Gibelius változtatta meg az Ut szótagot Do-ra a jobb énekelhetőség miatt, de a feltételezések szerint a Dominus (Isten) szó első szótagját jelenti. Így állt össze a mostani hangjegyek latin megnevezése és jelentésük:
Do – Dominus – Isten
Re – rerum – anyag
Mi – miraculum – csoda
Fa – familias planetarium – bolygók és naprendszer
Sol – solis – Nap
La – lactea via – Tejút
Si – siderae – csillagok
(Érdekesség, hogy a Si-t mi, magyarok Ti-nek ismerjük.)
Miért jó ismerni és alkalmazni a szolmizációt?
Kodály Zoltán híres jelmondata, vagyis „A zene mindenkié”, tükrözte azt a filozófiáját, hogy a zene bevezetése az általános képzésbe elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az emberiség sokkal boldogabb legyen a dallamok által. Ennek az eszmének élharcosává vált, éppen ezért nem véletlenül kap fontos szerepet a Kodály-módszerben a szolmizálás, mert nem csak a zenei hallást, hanem a zeneértést és az aktív zenélés fejlesztését is segíti. A hangzás változhat, ám a hangköz (a két hang közötti távolság) mindig egyforma, de kulcsváltásokkal bárhova kerülhet az ötvonalas kottaírás rendszerében – ezért alkalmazása megkönnyíti a hangok közötti kapcsolat megértését. Bármilyen dallamot le lehet énekelni ezzel a mankóval, és ha már sikerül gyermekkorban megtanulni, ugyanúgy beépül a megszerzett ismeretek tárházába, mint az írás és az olvasás, és egészen új távlatokat nyit a zenetanulás területén.
Fotó: AI
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
