A Pepsi történetének kezdetéig – és a mára mindenki által ismert márkanév eredetéig – egészen az 1890-es évekbe kell visszamennünk, hogy meglepve konstatáljuk: az üdítő egy gyógyszerész fejéből pattant ki.
Néhány évvel a Coca-Cola létrehozása után, az 1890-es években egy bizonyos Caleb Bradham gyógyszerész egy, a már ismert elődhöz hasonló szénsavas italt kevert ki szülővárosában, az észak-kalorolinai New Bernben. Bár azt eredetileg „Brad’s Drink” néven kezdte forgalmazni, viszont a világ már Pepsiként ismerte meg. Miért? Most elmeséljük!
Egy recept nyomában
1893-ban Caleb Bradham körülbelül két éve készült iskolai tanári pályájára, amikor New Bern gyógyszertárának tulajdonosa úgy döntött, hogy eladja üzletét. Bradham, aki nem fejezte be orvosi tanulmányait, de némi gyógyszerészeti tapasztalattal azért rendelkezett, megvásárolta a boltot és Bradham’s Pharmacy néven működtette tovább. Az ugyan nem tisztázott, hogy mennyi időbe telt, mire elkezdett kísérletezni a szódareceptekkel, de a vásárlók minden bizonnyal még a századforduló előtt megkóstolhatták az üdítőitalát. De hogy egészen pontosan mi volt az első verzióban, máig nem világos. Egy korai, maga Bradham által 1923-ban papírra vetett recept viszont a következő összetevőket tartalmazta:
- Cukrászati cukor
- Víz
- Karamell
- Lime lé
- Foszforsav
- Alkohol
- Citromolaj
- Narancsolaj
- Fahéjolaj
- Szerecsendióolaj
- Korianderolaj
- Petitgrain olaj
Igen, egy összetevő feltűnően hiányzik a listáról, ez pedig nem más, mint a kóla dió. A Nyugat-Afrikából származó, koffeintartalmú diót pedig általában mindig a Pepsi egyik eredeti összetevőjeként említik. Egy 1903-as védjegybejelentésben viszont már Bradham is említette „a Kóla Dió aktív elveit” és részben az inspirálta arra is, hogy üdítőjét Pepsi Colanak nevezze el. Persze, az is lehetséges, hogy a kóla diók soha nem szerepeltek a receptben, de valószínűbb, hogy a recept idővel változott, hiszen a vanília, egy másik „eredeti” összetevő, szintén hiányzik az 1923-as receptből. Bradham használhatott kóla diót az üdítőjében, majd amikor üzletét bővítette, helyettesítette azt egy sor olyan olajjal, amelyek hasonló ízt adtak annak.
A név kötelez
A 19. század közepén és végén, amikor a diszpepszia – vagyis az emésztési zavar – egyre gyakoribb panasz lett, olyan termékek jelentek meg, amelyek állítólag gyógyították azt. Sok ezek közül olyan állati pepszint tartalmazott, amely az emberi gyomornedvekben is megtalálható. Léteztek pepszin rágógumik, pepszin tonikok, pepszin szirupok, sőt még „Pepsikola” nevű pepszin tabletta is. Mindebből az következik, hogy mire a Pepsi-Cola megjelent a színen, az emberek jól felkészültek arra, hogy egy ilyen nevet a diszpepszia enyhítésével társítsanak. A New Bern-i Pepsi Store azonban kijelentette, hogy „a nevével és a szóbeszéddel ellentétben a pepszin soha nem volt a Pepsi-Cola összetevője”. Azonban számos régi újsághirdetés ennek ellenkezőjét állítja. „Minden pohár egy teáskanál pepszin esszenciát tartalmaz” – állt például a North Carolina’s Goldsboro Daily Argus 1902 decemberi számában.
A Pepsi Store szerint a Pepsi neve egyszerűen a diszpepszia szóból származik. És mégha maga Bradham nem is tett szó szerint pepszint az üdítőjébe, nem restellte azt az emésztési zavar ellenszereként reklámozni. „A Pepsi-Cola a nagy amerikai ital a nagy amerikai bajra, az EMÉSZTÉSI ZAVARRA!” – állt egy 1906-os hirdetésükben. Viszont nemcsak a gyomorbántalmak ellenszereként kínálták, hanem bátran állították, hogy a Pepsi megszünteti a fejfájást, megnyugtatja az idegeket és pihenteti a „fáradt agyat” is.
A népszerűség kulcsa
Viszont ha a Pepsi rossz ízű lett volna, biztosak vagyunk benne, hogy ezek a feltételezett jótékony hatások sem tehették volna sikeressé. De az emberek imádták az ital pezsgő édességét, így az évtized végére Bradham az egész országban és Kanadában is terjeszkedni kezdett. A Pepsi-Cola Company egy valódi franchise üzletté nőtte ki magát. Mintegy 250 palackozó üzemük, sőt még egy szállítókocsijuk is volt. Még egy híres szponzoráltat is szereztek Barney Oldfield autóversenyző személyében, aki úgy jellemezte: „nagyszerű ital – frissítő, élénkítő, verseny előtt jó »erősítő«, és utána kiváló helyreállító”. Azonban egy sikersztori sem tarthat örökké, így a 1920-as években a Pepsi forgalma is nagy mértékben megcsappant. Ekkor az ingadozó cukorárak miatt Bradhamnek csődöt kellett jelentenie, de az üzletet végül megvásárolták és újjáélesztették a következő évtizedben, s azóta már az amerikai üdítőipar egyik meghatározó termékévé nőtte ki magát.
A „gyógyhatás” mögött
Sok múltbéli téves gyógyhatással ellentétben a Pepsi máig megmaradt a gyomorpanaszok elmulasztására alkalmazott egyik kedvenc házi praktikaként. Így joggal merül fel a kérdés, hogy akkor ez most tényleg működik? A válasz összetett, igazából attól függ, miért fáj a gyomrunk és milyen üdítőt iszunk. Általában azonban az előnyök eltörpülnek a hátrányok mellett. Ha hasmenéssel és hányással küzdünk, például, olyan italra van szükségünk, ami hidratál és pótolja az elektrolitjainkat – és a hagyományos kólák általában túl sok cukrot és túl kevés elektrolitot tartalmaznak ahhoz, hogy hatékonyak legyenek. Ha hányinger, székrekedés és/vagy puffadás nehezíti a napot, akkor a gyömbér segíthet – de a mai gyömbérsörök általában kevés vagy egyáltalán nem tartalmaznak valódi gyömbért (viszont rengeteg cukrot azt igen, ami súlyosbíthatja a tüneteket).
Mindazonáltal nehéz figyelmen kívül hagyni azokat az embereket, akik esküsznek arra, hogy az üdítő megoldja a gondjukat, amikor rosszul érzik magukat. Sőt, volt olyan is, hogy még az orvosok is elismerték, hogy azok szénsavassága enyhítheti a hányingert, bár gyorsan hozzátették, hogy ez azért nem egy tudományos tény. Röviden, a Pepsi csodagyógyszerként való öröksége nem teljesen felel meg a 21. századi szabványoknak – viszont ez semmit nem von le az ital élvezeti értékéből.
Nyitókép: Pepsi/Getty Images
Forrás: Mental Floss
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- A bikini története: a toltólistától a kifutóig
- A diszkógömbökön túl: ikonikus találmányok a ’70-es évekből
- Történelmi barátságok, amik nem vesztek el a múlt ködében
