Van az úgy, hogy az élet olyan extrém kalandba sodor, amiben előtte sosem volt részed. Olvasónk története következik egy szenvedéllyel teli találkozásról.
Előrebocsátom, nem vagyok egy kifejezett szexistennő. Sőt, a barátnőimhez képest kifejezetten kevés tapasztalattal rendelkezem, és eddig szinte büszke is voltam arra, hogy egy kezemen meg tudom számolni hány férfi volt az életemben. Az utóbbi időben azonban arra lettem figyelmes, hogy talán azért, mert a kapcsolataimat hosszú monogámiában töltöttem, valahogy a válásom után szabadosabb lettem a szerelmeskedés terén. Persze, ehhez a megfelelő partnerre is szükség van. Egy férfi ugyanis olyat hozott ki belőlem, amit korábban senki más.
Online lovag
Egy elég zűrzavaros időszakomban, a válásom után regisztráltam a Tinderre. Ez a pasi a profilképe alapján egyből megtetszett, és kölcsönös volt a szimpátia, de annyira jól nézett ki a fotókon, hogy tartottam tőle, hogy egy szélhámossal van dolgom. Azonban jó szórakozásnak tűnt vele csetelni, és végre minden félelem nélkül kiírhattam magamból az összes hülyeségemet. A találkozást azonban jó ideig próbáltam elkerülni. Egy nap, mikor elutaztam, megbeszéltem vele, hogy a reptérre kivihet, és akkor lesz fél óránk személyesen is beszélgetni a kocsiban. De a lakcímemet nem akartam kiadni, ezért óvatosságból egy közeli szupermarket parkolójába beszéltem meg vele a találkozót, és onnan mentünk a reptérre. A nap kellemesen simogatta a bőrömet, ahogy az üzlet előtt álltam, amikor befordult a parkolóba egy autó és kiszállt belőle egy szikár férfi. Elképesztően jóképű volt.
Kislányos zavarban
Iszonyatos idegesség lett rajtam úrrá, pedig általában lazán szoktam kezelni ezeket a helyzeteket. Kezet fogtunk, és azzal a lendülettel elpárolgott belőlem minden magabiztosságom. Úgy éreztem magam, mint egy kislány. Zavaromban az egész utat végigbeszéltem és csak arra vártam, hogy végre megszabadulhassak ettől a számomra ismeretlen érzéstől. A reptéri parkolóban azonban végigsimította a karomat, és ahogy ránéztem, éreztem, hogy nekem végem. Ez a megkeményedett arcú férfi lehozott egy csomó olyan archetípust, amit évek óta kerestem. Vad csókolózásba kezdtünk. Egyik pillanatban harapdáltuk egymást, a másik pillanatban pedig hihetetlen finomsággal simította az arcomat. Olyan volt az íze, mint a költeményekben, hol méz, hol áfonya. Én pedig életemben először úgy éreztem, most azonnal meg akarom kapni ezt a férfit. A vágy elsöpört bennem mindent, és olyan vad női energiákat szabadított fel, amiről fogalmam sem volt, hogy bennem lakoznak.
Szenvedélyek viharában
Pár perccel később már az autójának hátsó ülésén találtuk magunkat és mindketten tudtuk, mi fog történni. Sikoltani szerettem volna, de hang nem jött ki a torkomon, mert a szánk egybeforrt. A mellkasom felrobbanni készült. Ahogy guggoltam az ölében, a lábaimat simogatta és pontosan tudta a dolgát. Mintha csak érezte volna, hol vannak a legérzékenyebb pontjaim. A következő pillanatban úja elöntött a forróság. Mindkettőnket izgatott szerelmeskedésünk helyszínének valószerűtlensége, a találkozás nem várt fordulata, a lehengerlő érzések. Már nem érdekelt mi fog történni, vagy hogy ez az egész kapcsolat hová fajul – a vágy minden józan gondolatom felülírta. Ettől a felszabadult együttléttől olyan boldogság lett rajtam úrrá, hogy nehéz volt eldönteni, hogy sikoltozok-e vagy nevetek, de már nem is érdekelt. A bepárásodott ablakon keresztül láttam, ahogy egy pár lesütött szemmel rohanva húzza el autónk mögött a bőröndjeit, és ekkor hirtelen elkezdtem kijózanodni. Ekkor ő is megállt és engedte, hogy visszatérjek a valóságba.
Vissza a valóságba
Alig tértem magamhoz, de ahogy az órámra pillantottam, felkiáltottam: „Úristen, lekésem a gépet!”. Megigazítottam a ruhámat és kipattantam a kocsiból. Ő is kiszállt és a remegő kezembe adta a kézipoggyászomat. Sután köszöntem és elszaladtam, nem beszéltünk semmit, hátranézni sem mertem. Pár napos városlátogatásra utaztam, de bevallom, nem sokra emlékszem az egészből. Egész végig csak Tamás és a vele töltött szenvedélyes együttlét kattogott az agyamban. Ő persze már pár órával később írt, és jöttek az üzenetek, de nem mertem megnyitni őket. Kavarogtak bennem a gondolatok: „kell ez az egész nekem?”. Utolsó nap mégiscsak megnyitottam a chat ablakot, de csak annyit írtam, hogy mikor száll le a gépem. A torkomban dobogott a szívem, amikor a reptéri ajtó kinyílt. Körbenéztem, és ott állt, teljes valójában – és pont ugyanolyan szexi volt, mint amikor először megpillantottam.
Azóta eltelt egy év, és bár nem hétköznapi módon kezdődött a kapcsolatunk (és valójában nem sok jövőt jósoltam neki) még mindig együtt vagyunk, és mindenki dicsér, hogy milyen boldog és jókedvű vagyok.
Nyitókép: Deagreez / Getty Images
