Talán nincs is izgalmasabb kaland, mint turistaként elveszni és újra beleszeretni a városba, ahol élünk. Koniorczyk Borbála és Merker Dávid, a Hosszúlépés. Járunk? alapítóival rendkívüli könyvbemutatón jártunk.
A Hosszúlépés. Járunk? csapata 2013 óta szervez tematikus sétákat a főváros szerelmeseinek, akikből az elmúlt évek során valódi közösség kovácsolódott. A séták, hála a két alapító – Koniorczyk Borbála és Merker Dávid – csillapíthatatlan kíváncsiságának és kutatómunkájának, folyamatosan megújulnak, így minden résztvevőnek gazdag élményeket kínálnak. Borbála és Dávid elszántan kutatják a régit és az újat, a városi séták – akárcsak Budapest maga – változatosak. Találni köztük kostolóval egybekötött gasztrotúrát, várostörténeti és irodalmi sétákat egyaránt. Vajon hogyan férhet meg ennyi emlék egyetlen városban?
Egy-egy séta során, ahol ez alkalommal is egy kisebb tömeg gyűlt össze, személyes történetek elevenednek meg, és felfedezhetjük a város kevésbé ismert, titokzatos részeit. A házfalak, a terek, az utcák, ahol nap mint nap, rutinszerűen vágunk át munkába igyekezve, egyszer csak mesélni kezdenek. A didergős, decemberi séta apropója ezúttal nem más, mint Borbála és Dávid első közös könyvének, a Hosszúlépés Budapesten című kötet bemutatója volt. A világjárvány sajnos az ő vállalkozásukat sem kímélte. A szervezett sétákat átmenetileg felfüggesztették, de a felszabadult időt és energiát egy olyan könyv megírására fordították, amivel a saját fotelunkban ülve is részesei lehetünk a sajátos és izgalmas városélménynek.
A szerzőpáros a könyvbemutatón megkímélt minket a hosszú túrától a zimankóban, de így is sikerült ízelítőt kapnunk a kötet egyes fejezeteiből. Felfedtük a főváros szívében található oázis történetét, bepillantást nyertünk a pesti zsidó múlt emlékeibe, végül felidéztük a nagyvilági mulató, a Parisiana Orfeum csillogó és bukott pillanatait.
Kaszárnyából oázis
A sétánk kiindulópontja a Szabadság téren található szovjet – kinek felszabadulási, kinek megszállási – emlékmű volt, aminek hosszú és megosztó története felér egy valóságos történelemkönyvvel. „Vannak terek Budapesten, ahol egyszerűen sűrűbb a levegő”– nyitja meg az eseményt Borbála. A város impozáns negyedében található térről most nehéz elképzelni, hogy az 1800-as években itt katonai kaszárnya állt. A környéken fát és kőszenet tároltak, a ma ismert impozáns épületek és park látványa akkor még csak nem is létezett. Közel száz év elteltével azonban a város magába kebelezte a területet, így a régi épületeket elbontották, végül a rakódomunkásokat a fehér napernyős pesti kisasszonyok látványa váltotta fel. A platánfákkal ölelt helyszín mára a főváros egyik oázisává vált.
Láthatatlan zsinagóga és fürge fiatalemberek
A sétára elkísért minket Finy Petra, a XXI. Század Kiadó munkatársa, valamint Rényi Ádám, a kiadó társtulajdonosa is, aki a messenger boy izgalmas szerepébe bújt a városi tárlatvezetés során. Századelős triciklijéről isteni szendvicsekkel és forró teával kínálta a fagyoskodó résztvevőket. Ha valaki azt hinné, hogy a biciklis futárszolgálat a ’90-es évek nagy innovációja, az téved. 1909-ben kapott Glaser Ottó iparengedélyt a Messenger Boy kerékpáros futárszolgálat működtetésére. Az üzletember vállalkozása akadály nélkül tört be és fejlődött Budapesten. Ettől kezdve kellemes megjelenésű, egyenruhás fiatal férfiak száguldoztak biciklijükön a fővárosban, és végezték el fürgén a megbízásokat. Ez az újítás magával hozta a hordárok, vagyis a lovaskocsikkal leveleket, csomagokat és híreket kézbesítő zsidók alkonyát.
A tematikus séta következő állomása a Dessewffy utcai zsinagóga volt, amiről be kell vallanom, hogy azt sem tudtam, hogy létezik. Nem véletlenül! Hiszen az imaház, ahova a szerzőpáros kalauzolt minket, az utcáról teljesen észrevehetetlen. A mai napig működő zsinagóga egy hajdani, romos istálló helyére épült a 19. század végén. A Dessewffy utcai alacsony, jelentéktelen épület mögött egy udvar található, ahol a közösség tagjai kíváncsiskodó szemek nélkül tarthatták meg szabadtéri ünnepeiket. Innen nyílik a zsinagóga épülete, ami egyfajta közösségi térként is szolgált a zsidó hagyományokhoz hűen. Itt gyűltek össze akár több százan is a nap végén a közös imádságra.
Márványhomlokzatú lebuj és szocialista erkölcs
A múlton merengő gondolataimat egy újabb rövid, de annál didergősebb séta követi. Ezúttal a cél a város elitebb negyedében, a Paulay Ede utcában található Újszínház art déco stílusú épülete. Jólesik egy újabb pohár forró tea, miközben Borbála és Dávid a helyszín pikáns napjairól mesél. Az 1900-as évek elején egy új és nagyvilági mulató hozta lázba a főváros nagyravágyó polgárait. A Parisiana Orfeum márványpalotájának megépítése elhitette az emberekkel, hogy végre utolértük a nyugati nagyvárosokat. Az épület homlokzatán látható arany négyzetek, a színes üvegberakások és az egzotikus formák ma is lebilincselő látványt nyújtanak, nemhogy a századelőn! A második világháború után a mulató az úttörőmozgalom egyik helyszíné vált. Van abban valami bizarr, hogy néhány évtized különbséggel a csillogás és az éjszakai élet épülete megadta magát az erkölcsösségnek, és szovjet mintára, hétvégi matinéba csomagolt eszközökkel terelték a fővárosi ifjúságot az élet helyes ösvényére.
A városnéző tárlatvezetés végül a híres Írók Boltjában zárult, ahol Finy Petra a könyv születéséről kérdezte a szerzőpárost, akiknek feltett szándékuk volt megszólítani a mai kor emberét anélkül, hogy a kötet stílusában visszamenne a múltba. Bejárható útvonalak, pillanatfelvételek és titkok, amik csak arra várnak, hogy újra felfedezzük őket, és beleszeressünk ebbe az eklektikus és ezerarcú metropoliszba.
Nyitókép: Bankó Gábor/21. Század Kiadó
