A lány, akit elszakítottak a családjától, a lány, akit majmok neveltek, a lány, akinek nem volt neve. Egy lebilincselő történet, amitől máshogyan fogsz tekinteni a saját életedre.
Amikor lerobban a kocsid, nem sikerül egy vizsgád vagy faképnél hagy életed szerelme, akkor gondolj Marina Chapman-re, akit ötéves korában elraboltak, és magára hagyták a kolumbiai dzsungelben. A legsokkolóbb az egészben az, hogy a könyv igaz történetet dolgoz fel. A tudat, hogy egy kislányt ennyi megpróbáltatás ért egész gyermekkorában, segített átértékelni a saját életemet. Egy pillanat alatt beszippantott a sztori.
Marina, aki képtelen visszaemlékezni a valódi nevére, mindössze néhány emléket őriz a születési helyéről. Nem tudja, hogy pontosan honnan származik, kik voltak a szülei, de azt pontosan tudja, mekkora erő lakozik benne. Lélegzetvisszafojtva olvastam a fejezeteket, ahogy egy törékeny kislány szembenéz a halállal, és minden percben a túlélésért küzd. Ahogy egyre jobban magába szippantja a sűrű növényzet, és hosszú ideig a sáros, bogarakkal teli földön kénytelen közlekedni, úgy hagyja el minden emberi tulajdonságát. Szinte éreztem a magányt, ami éjjelente hatalmába kerítette, majd az elfogadást, a beletörődést abba, hogy a dzsungel az új otthona. Hiába viselkedik állatként, egyszerűen hiányzik neki mások közelsége, ezért a közeli majomcsaláddal veszi fel a kapcsolatot. A majmok eleinte nem törődnek vele, de szépen lassan befogadják, sőt az egyik az életét is megmenti. Ellesi tőlük a fára mászás technikáját, megtanulja, melyek az ehető gyümölcsök, hogyan kell elmenekülni a ragadozók elől. Igaz, nem tud sokat a világról, de abban biztos, hogy az állatokba sokkal több emberség szorult, mint az elrablóiba. Sajnos, ez a feltételezése a jövőben sem változik, amikor kiszabadul a dzsungel fogságából és egy bordélyházba kerül. Fogvatartóitól eltanulja a beszéd és a két lábon járás titkát, de rá kell döbbennie, hogy a maradásnak súlyos ára van. Hányattatásai tovább folytatódnak, hiszen a szökése után a kolumbiai maffia karmaiba kerül, azonban a túlélés mindvégig ott lüktet az ereiben.
A könyvet olvasva azon tűnődtem, vajon mi tartja ebben a kislányban a lelket? Végül rájöttem, hogy a valakihez való tartozás, a magány legyőzése viszi előre. Azt hiszem, ha ő képes volt életben maradni, akkor mi is át tudunk lendülni az előttünk tornyosuló akadályokon. Annyit elárulhatok, hogy Marina végül elérte a célját, hiszen napjainkban szerető feleség és két lány édesanyja.
Nyitókép: 4FR/E+/ Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Ha más 60 évesen újrakezdi, én miért ne? Első feleségek klubja – Könyvajánló
- Dobd a robotpilóta üzemmódot: Most élj! – Könyvajánló
- A nő, aki…: Üvöltés – Könyvajánló
