Kimondani, hogy egy mérgező kapcsolatban élünk egyáltalán nem könnyű. De talán még ennél is nehezebb lezárni és kilépni annak az életéből, akit szeretünk. Mégis miért? Erre a „trauma bondingban”, vagyis a traumakötődésben kell keresnünk a választ.
Volt már olyan kapcsolatod, amelyet nem tudtál (vagy nem akartál) lezárni annak ellenére sem, hogy tudtad, mérgező hatása van az életedre? Esetleg a környezetedben valaki keveredett már ilyen helyzetbe, miközben te azon tűnődtél, miért nem hagyja el a másikat a fenébe? Ha valamelyik kérdésre igennel válaszoltál, akkor már te is találkoztál a „trauma bonding”, azaz a traumakötődés klasszikus eseteivel.
Mi az a traumakötődés?
A toxikus kapcsolatokban – amelyeket érzelmi és/vagy fizikai abúzus jellemez – gyakran kialakul egy mély érzelmi kapocs, amelyet „trauma bonding”, vagyis a traumakötődés néven emlegetnek. Ebben a kapcsolatban a bántalmazó különféle taktikák segítségével tartja fenn a hatalmát, és ez könnyen addig fajulhat, hogy a bántalmazott végül maga is elhiszi, a kapcsolat befejezésével csak magának árt, boldogtalanabbá válik. Vagy annyira a másik hatalma alá kerül, hogy el sem tudja képzelni ezt az opciót. „A kizsákmányoló kapcsolatok traumatikus kötelékeket hoznak létre. Ezek akkor fordulnak elő, amikor az áldozat ragaszkodik valakihez, aki káros hatással van rá” – mondta Patrick J. Carnes orvos, a Nemzetközi Trauma- és Addiktológiai Szakemberek Intézetének (IITAP) alapítója.
A szakértők szerint nem a gyengeség jele, ha a „trauma bonding” áldozatául esünk. Sőt, gyakran a talpraesett, tehetséges és sikeres nők az éldozatok, akik éppen büszkeségük miatt nem kérnek segítséget, inkább eltitkolják, hogy elnyomásban élnek. „Sokszor – legalábbis az én tapasztalatom szerint – a traumakötődésben érintett nők kétszeresen elszigetelődnek, mivel nem azonosítják magukat olyan személynek, aki mások támogatására szorul” – mondta Terri Cole terapeuta. Habár ez a jelenség a toxikus románcok esetében a legjellemzőbb, a traumakötődés másfajta kapcsolatokban (például szülő-gyerek vagy barátok között) is felütheti a fejét. De a Stockholm-szindróma is a „trauma bonding” egyik típusa. Az észak-amerikai brit gyarmatokon például ilyen kötődés alakult ki a rabszolgák és a rabszolgatartók között. Ez azt eredményezte, hogy sokan a felszabadulásuk után sem tudtak teljes életet élni, mivel érzelmileg ragaszkodtak egykori rabszolgatartójukhoz.
Óvakodj a szeretetbombázástól!
„A traumakötődésben az abúzust és a lekicsinylő magatartást a pozitív megerősítés követi. De persze ez nem így indul” – mondja Cole. A bántalmazó először a szeretetbombázás néven ismert manipulációs taktikát alkalmazza, bókokkal és ajándékokkal halmozza el a másikat, folyamatosan kommunikál vele. Gyakran idő előtt a szerelmének, a lelki társának szólítja a párját, hogy ezzel is megalapozza a bizalmát. Ezeknek a kedves gesztusoknak a hatására az agy oxitocint, azaz szeretethormont termel. Ez a társas kapcsolatok kialakításában fontos szerepet játszik, és nyugtató, stresszcsökkentő hatásával javítja a közérzetet. Egyszóval: elképesztően boldognak érezhetjük magunkat a partnerünk mellett. „De ha ez a kezdeti szerelmi kötődési szakasz véget ért, elkezdődik a lekicsinylő magatartás” – folytatja Cole. Majd hozzáteszi, hogy a bántalmazott fél ilyenkor gyakran az emlékeibe menekül és felidézi azokat a pillanatokat, amikor a kapcsolattal (látszólag) minden rendben volt. Közben ez a jutalmazás-büntetés-jutalmazás ciklus kisebb-nagyobb eltérésekkel tovább ismétlődik, és elmélyül a traumakötődés.
Miért tűnik lehetetlennek kilépni egy ilyen kapcsolatból?
Külső szemmel nehéz lehet megérteni, miért fogadja el valaki, ha ilyen helyzetbe kerül. „A traumakötődésben érintett személy általában boldogtalan. Lehet, hogy már rég nem szereti a partnerét, de mégsem tud véget vetni a kapcsolatnak. A magánéletük sötét titkait elhallgatják a szeretteik előtt, ettől a saját elméjükben is kisebbnek tűnik a probléma. A jó idők ‘szelektív emléke’ meggyőzi őket, hogy ez egy élhető, javítható helyzet. Pedig nem az” – mondja Cole.
A félelem is nagy szerepet játszhat abban, hogy miért nem képesek továbblépni. Ha fizikailag is bántalmazták/bántalmazzák őket, jogosan aggódhatnak a testi épségükért. Továbbá, ha a traumakötődést szerelemnek gondolják, akkor az is félelmet ébreszt bennük, hogy elveszítik a társukat. Azonban szakértő segítségével, illetve néhány hasznos gyakorlattal könnyen megérthetik, hogy igenis van okuk, lehetőségük és joguk maguk mögött hagyni a mérgező kapcsolatot.
Forrás: shondaland
Nyitókép: cottonbro/Pexels
