Bár a gyász természeténél fogva pusztító és nehezen feldolgozható, az anticipációs gyász lehetőséget adhat arra is, hogy fokozatosan feldolgozzuk a közelgő veszteséget.
A gyász esetében nincs két egyforma tapasztalat. Kézikönyv sincs, ami megmondaná, hogyan kell „helyesen” gyászolni. A felkavaró eseményekkel és érzésekkel mindenki egymaga küzd meg. És bár a gyászról a leggyakrabban a veszteség bekövetkezte után beszélünk, van egy különleges formája a gyásznak, melyről nem esik elég szó. Ez nem más, mint az előgyász vagy anticipációs gyász. Ahogy a neve is sugallja, az anticipációs gyász egy összetett érzelmi folyamat, amely a várható veszteség előtt zajlik. A veszteség utalhat bármire, például egy közelgő szakítástól vagy válástól kezdve, egy halálos betegség előrehaladásáig vagy egy szerettünk elvesztéséig.
Készülünk arra, amire nem lehet felkészülni
A megelőlegező vagy előrevetített gyász sokunk életében előfordult már, még ha nevet nem is rendeltünk hozzá. Amikor tudatában vagyunk annak, hogy egy végstádiumban levő szerettünk hamarosan eltávozik vagy a kapcsolatunkat, amibe olyannyira kapaszkodtunk, már csak az utolsó cérnaszál tartja, átéljük az anticipációs gyász fájdalmát. De ilyen az idős háziállatunkról való gondoskodás is. Ebben talán az a legnehezebb, hogy míg a klasszikus gyász néhány hónap, de legfeljebb pár év alatt rendszerint lezárul, az előgyász nincs időhöz kötve. Hetekig, hónapokig vagy akár évekig is eltarthat, mielőtt a tényleges veszteség bekövetkezik.
Mentálisan felkészülni az elválásra egy érzelmileg rendkívül megterhelő tapasztalat. A szomorúság azonban sokféle formát ölthet és magában foglalhatja a harag, a reménytelenség, a megkönnyebbülés, a kétségbeesés, a bűntudat vagy a zsibbadtság elemeit is. Ugyanakkor több szinten is változásokat hozhat az előgyász az életünkbe.
Megváltozott viselkedés
Az anticipációs gyászt átélők visszavonulhatnak a szokásos tevékenységeiktől vagy a társadalmi elköteleződésektől, magányt vagy elszigeteltséget keresve, miközben megküzdenek a nyomasztó érzelmekkel. Gyakoriak az alvási szokások, az étvágy vagy az energiaszint változásai és a korábban élvezetes tevékenységek iránti általános érdektelenség is előfordulhat.
Kognitív változások
Az anticipációs gyász kognitív jelei a közelgő veszteséggel való tartós foglalkozásra utalnak, amely uralja az egyén gondolatait. Azon kaphatjuk magunkat, hogy állandó rágódás, az emlékek újrajátszása és a várható hiány vagy változás átgondolása emészt fel minket. Emiatt a napi teendőkre is nehezebb koncentrálni.
Fizikai tünetek
Az előgyász fizikai jelei gyakran tartós fáradtságban vagy érzelmi és fizikai kimerültségben nyilvánulnak meg. Fejfájás, izomfeszültség, légszomj vagy gyomorpanaszok is kínozhatnak.
Kapcsolati hatások
A kapcsolati dinamikákra is kihat az előgyász. Az egyik forgatókönyv szerint fokozott feszültséggel vagy konfliktussal találkozhatnak a kapcsolataikban a gyászolók, különösen azokkal, akik osztoznak a közelgő veszteségben. Emögött az állhat, hogy a megküzdési mechanizmusok, érzelmek vagy elvárások közötti különbségek félreértésekhez vagy nézeteltérésekhez vezethetnek és ez jelentősen kihat az interakciókra is. A másik lehetőség, hogy az előgyászt átélők szorosabb kapcsolódásokra vágynak és ezáltal nő az intimitásra és támogatásra való igény is.
Az előgyász szakaszai
A gyász hagyományos öt szakasza (tagadás, harag, alkudozás, depresszió és elfogadás) az anticipációs gyászban is előfordulhat, és gyakori, hogy a szakaszok között oda-vissza mozgunk. Sokan különböző sorrendben élik meg ezeket a periódusokat vagy a gyászfolyamat során újra és újra visszatérnek bizonyos szakaszokhoz.
Mindenben van valami pozitívum
A gyász kapcsán ritkán beszélhetünk pozitívumokról, azonban az előgyász lehetővé teszi az érzelmi hatásokhoz való fokozatos alkalmazkodást, ami időt ad a felkészülésre. Ez magába foglalja a fontos ügyek megszervezését, az emlékek megteremtését és a szeretteinkkel való minőségi időtöltést, ami a kontroll és a felkészültség érzését nyújthatja az előttünk álló változásokra. Arra is ösztönözhet minket, hogy lezárjuk az elvarratlan szálakat, esetlegesen megbocsájtsunk. Vagy éppen arra összpontosítsunk, hogy minél többet kihozzunk a hátralevő közös időből.
Mi segít?
Sokat segít, ha megengedjük magunknak a negatív érzelmeket. De az is, ha támogató környezetet teremtünk, ahol a szeretteinkkel megoszthatjuk a gondolatainkat és fájdalmunkat. A tanácsadás, a terápia vagy a támogató csoportok szintén biztonságos teret nyújthatnak az érzések feldolgozásához és a megküzdési stratégiák elsajátításához. A legfontosabb pedig az, hogy mindeközben ne feledkezzünk meg az öngondoskodásról sem. Az érzelmi felfordulás közben igyekezzünk időt szánni saját magunkra is. Ha pedig azt vesszük észre, hogy az előgyász intenzív érzelmi szorongássá, elszigetelődéssé, a viselkedés vagy a funkciók megváltozásává, esetleg önkárosító gondolatokká válik, akkor itt az ideje, hogy szakember segítségét kérjük.
Nyitókép: bunditinay/Getty Images
Forrás: Women’s Health
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- Hétköznapi gyászaink, amik nem kapcsolódnak a halálhoz, de ugyanúgy fájnak
- Ezért fontos, hogy elgyászold korábbi önmagad, ha szülővé válsz
- Lélekvándorlás: lehet benne igazság vagy csak egy kényelmes „menekülőút” a gyász elől?
