Mi sem hisszük el, hogy ezt leírjuk, de az Oscar- és háromszoros Golden Globe-díjas szívtipró, Leonardo DiCaprio ma bizony betöltötte ötvenedik életévét.
Leonardo DiCaprio 50 éves. A színész karrierjének kezdete egészen a ’90-es évek elejéig nyúlik vissza, viszont az évtized közepére már igazi sztárrá vált. A Rómeó+Júliában, a Titanicban és A vasálarcosban is bizonyította, hogy sokáig a szakma csúcsán emlegetjük majd és ez így is lett. A színész Hollywood egyik legjobbja. Évtizedek óta kedvére válogathat a forgatókönyvek között, egy rossz alakítást sem tudunk hozzákapcsolni, neve garancia a sikerre. Ezért is van az, hogy DiCaprio filmográfiájából lehetetlen öt kiemelkedő alkotást megnevezni, hiszen minden egyes mozi, amihez arcát adta, felejthetetlen élmény volt. Annyiféle karaktert formált már meg, hogy számon sem tudjuk tartani. Azonban mindben közös volt, hogy lenyűgözött minket, az alábbi öt moziban pedig túlzás nélkül a színészi zsenialitás mintaképévé vált.
Kapj el, ha tudsz
Leonardo DiCaprio már egész fiatalon olyan rendező zsenikkel dolgozhatott együtt, mint James Cameron és Baz Luhrman, 2002-ben pedig listája Steven Spielberg nevével gyarapodott. Abban az évben került ugyanis bemutatásra a Kapj, el ha tudsz, melyben főszereplőként csillogtathatta meg színészi kvalitásait.
A sztori valós történeten alapul, hiszen az általa megformált Frank Abagnale jóval több mint egy karakter. Ő talán minden idők egyik legjobb szélhámosa, aki az tizenhat éves korától, öt éven keresztül, huszonöt országban 2.5 millió dollár értékben váltott be aprólékos gonddal meghamisított csekkeket. DiCaprio bravúrosan alakította azt a naiv, de zseniális fiatalembert, akinek egyszerre kellett bűnözőként és esendő fiatalként megjelennie a vásznon. Hitelesen mutatta be a karakter kettősségét: a bűnözésből fakadó életstílust, valamint a családja és személyes identitásának elvesztéséből eredő sebezhetőségét. Ő az az ember, aki még arra is képes volt, hogy szimpátiát és empátiát keltsen bennünk egy csaló irányába. A szerep egyébként a legjobbkor jött a karrierjében, hiszen ekkor már túllépett a fiatal szívtipróknak szánt szerepeken, de sokak szerint még nem érett meg a komoly drámákhoz. Frank Abagnale pedig valahol a kettő között helyezkedett el.
Viharsziget
Martin Scorsese, Leonardo DiCaprio és Mark Ruffalo. Kellhet ennél több egy felejhetetlen filmélményhez? Igen, egy tökélets sztori, mely komponensek a 2010-es Viharszigeben álltak össze. Ebből az évből egyébként filmográfiájából említhetnénk a Christopher Nolan-féle Erdetet is, hisz az is egy korszakalkotó mű volt, viszont mi maradnánk előbbinél.
A Viharsziget annyira jó film, hogy egészen pár hónappal ezelőttig nem mertem megnézni, hiszen minden ismerősöm oda és vissza volt tőle, a testvérem pedig legalább tizenötször látta már. Féltem, hogy mi lesz, ha nekem nem fog tetszeni – de tetszett. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy én a mozi elég korai szakaszában rájöttem, mi lesz a „turpisság”, persze ezt most nem fogom elárulni. Lehet kevesen tudják, de Scorsese ezen alkotása egyébként egy adaptáció, hiszen Dennis Lehane azonos című regénye adta a forgatókönyv alapját. A történet szerint DiCaprio egy bizonyos Teddy Daniels amerikai rendőrbírót alakított, aki egy titokzatos pszichiátriai intézetben nyomoz egy eltűnt beteg után, miközben saját személyes démonjaival is szembe kell néznie. Karaktere ebben is rendkívül összetett személyiség, és DiCaprio kiválóan mutatta be ezt a kettősséget, amely egyszerre vonzza és taszítja a nézőt. Ahogy Teddy lassan elveszítette a kontrollt saját elméje felett, úgy vált a színész alakítása egyre intenzívebbé és félelmetesebbé, mely már-már kézenfoghatóvá tette fájdalmát és kétségbeesését. A színész ezzel bizonyította, hogy képes komplex, pszichológiailag összetett karaktereket is eljátszani, ami tovább mélyítette művészi hírnevét.
A nagy Gatsby
Ha pedig az adaptációknál tartunk, nyilván nem mehetünk el szó nélkül a 2014-es A nagy Gatsby mellett sem, mely F. Scott Fitzgerald ikonikus regényének történetét dolgozza fel. A nagy Gatsby története maga az élet… az élet, amiben a tökéletességet hajszoljuk, melyben mindenre képesek vagyunk azért, hogy eljöjjön az a pillanat, amiről végig azt hisszük, hogy többet jelent majd, mint maga az élet. Jay Gatsby mi magunk vagyunk. Örök optimisták, hibákkal, akik álmokat hajszolunk és akik hisznek abban a pillanatban, mert a végén érezni akarjuk, hogy mi mindent megtettünk. Nagyon vagy sehogy – ez a mottóm és ez volt Gatsby-é is, így élt. Hitt magában és az álmában. Neki viszont nem járt a happy end.
Ezt tökéletesen mutatta be Baz Luhrman és Leonardo DiCaprio is. Gatsby tragikus története a ’20-as évek Amerikájában játszódik, ahol egy rejtélyes milliomosnak nem csak hatalmas vagyona, de megvalósulatlan álmai és meg nem élt szerelmei vannak. A csillogó díszleteken túl ott van tehát a tragédia is. A színész szerepében magával ragadóan hozta a karakter kettősségét: Gatsby-t, a társasági élet középpontját, és Gatsby-t, a szívében magányos, szerelmes embert, aki még mindig idealizálja a múltat. Az ő Gatsby-je egyszerre elbűvölő és kiszolgáltatott, mélyen vágyakozik egy olyan élet után, amely talán soha nem lehet az övé. Mesterien egyensúlyozott a kifelé sugárzó elegancia és az önpusztító, reménytelen szerelem között. Alakítását a kritikusok pozitívan fogadták. Sokan kiemelték, hogy sikeresen idézte meg Gatsby különleges titokzatosságát és azt az idealizmust, amely mindmáig annyira ikonikussá teszi a karaktert.
A visszatérő
Szinte hihetetlen, de DiCapro Oscar-díját karrierjének kezdete után csak több mint harminc évvel kaphatta meg. A színész persze gyakran ott volt a jelöltek között. Szám szerint hétszer nominálták, melyből öt alkalommal a legjobb férfi főszereplő kategóriában versengett. Először az 1994-es gálán vett részt mint jelölt, de a díjra egészen 2016-ig kellett várnia. A visszatérő azonban meghozta azt, amit már rég kiérdemelt, és akkor végre kezében tarthatta az Akadémia szobrát. Meglepő is lett volna, ha ez másként alakul.
Alejandro González Iñárritu rendezésében DiCaprio Hugh Glass, egy 19. századi prémvadász történetét keltette életre, aki túlélési ösztöntől hajtva küzdött meg a könyörtelen természettel és saját sérüléseivel, hogy bosszút állhasson fia gyilkosán. A színész itt rendkívüli fizikai és érzelmi kihívásokkal találta szemben magát, az általa megformált karakter súlyos medvetámadást szenvedett el, majd az életéért küzdött a fagyos, érintetlen vadonban. Mindemellett vállalta az extrém forgatási körülményeket, és valós környezetben forgatott a hidegben, sőt még nyers bölényhúst is evett a hitelesség érdekében, ami hozzájárult ahhoz, hogy alakítása ennyire nyers lett. A film különlegessége, hogy DiCaprio legendás alakítása szinte teljes egészében nonverbális, ami megkövetelte tőle, hogy testével és arcjátékával mutassa be Glass elszántságát és fájdalmát. A szerepben sokak szerint túlmutatott a szokványos színészi munkán.
Volt egyszer egy… Hollywood
Cristopher Nolan, Martin Scorsese, James Cameron, Baz Luhrman után 2019-ben újabb mérföldő következett a sztár karrierjében. DiCapriot az a megtiszteletés érte, ami csak keveseknek jár ki az életben, Quentin Tarantino ugyanis őt választotta ki legutóbbi filmje, a Volt egyszer egy… Hollywood főszerepére.
DiCaprio ebben Rick Dalton, egy öregedő, a csúcson már túljutott hollywoodi színészt formált meg, aki a karrierjében és az életében is útkeresésben van. Rick a ’60-as évek végének gyorsan változó Hollywoodjában próbál újra sikeressé válni. A szerep egyszerre tragikus és humoros, ami lehetőséget adott DiCapriónak, hogy bemutassa komikus, mégis érzelmes oldalát. Remekül hozta a karakter bizonytalanságát, belső vívódásait és önbizalomhiányát, miközben az kétségbeesetten próbálja megtartani sztárstátuszát. Egy nagyon mély és különösen szórakoztató karakterábrázolást nyújt ebben az alkotásban.
Nyitókép: Jeff Kravitz/Getty Images
