Egy kritikus megjegyzés néha jobban fáj, mint szeretnénk beismerni. De vajon hogyan lehet úgy fogadni a kritikát, hogy közben ne veszítsük el önmagunkat? Ebben segítünk most!
Egyetlen mondat is elég, hogy meginogjunk. Egy megjegyzés, egy pillantás, egy odavetett félmondat, ami ott visszhangzik bennünk napokig. A kritika – legyen jogos vagy sem – gyakran mélyebben érint bennünket, mint szeretnénk. De hogyan lehet úgy fogadni, hogy közben ne veszítsük el az önbizalmunkat? És mit tehetünk, hogy ne a mások véleménye határozza meg, kik vagyunk?
1. A kritika természetes – mégsem kellemes
A kritika az élet része, akár kérjük, akár nem. De fontos megkülönböztetni: van építő és van romboló kritika. Az előbbi segít fejlődni, az utóbbi inkább bántás, gyakran álcázott formában. Az első lépés tehát az, hogy felismerd, milyen szándékkal kaptad a visszajelzést.
Kérdezd meg magadtól:
Épít vagy rombol, amit hallok?
Szeretettel vagy versengéssel mondták?
Tényleg rólam szól – vagy inkább róluk?
2. Ne reagálj azonnal
Kritikára sokan impulzívan reagálnak: védekeznek, magyarázkodnak, visszavágnak. Pedig néha a legbölcsebb válasz a csend – legalább egy kis időre. Egy lélegzetvételnyi szünet elég lehet ahhoz, hogy ne az ösztöneid, hanem a tudatosságod irányítson.
Tipp: Ha valami bánt, írd le egy papírra – nem kell elküldened, csak tedd ki magadból, hogy kívülről lásd.
3. Értékeld az üzenetet, ne a hangnemet
Ha valaki kritikát fogalmaz meg, érdemes elválasztani a mondanivalót a tálalástól. Mert lehet, hogy a stílus bántó volt – de az üzenetében van igazság. És fordítva: lehet, hogy az egész csak csomagolt ítélkezés, amire nem is érdemes energiát pazarolni.
4. Az önazonosság nem azt jelenti, hogy tökéletes vagy
Sokan félreértik az önazonosságot: nem azt jelenti, hogy „minden rendben velem, nem kell változnom”. Inkább azt: ismerem az értékeimet, és hajlandó vagyok fejlődni anélkül, hogy feladnám, ki vagyok.
Tehát ha a kritika jogos, nem leszel kevesebb attól, hogy tanulsz belőle. Ha pedig nem az, nem vagy köteles felvenni azt, ami nem a tiéd.
5. Vedd számba, kinek a véleménye számít
Nem minden visszajelzés egyenértékű. Egy barátod őszinte szava mást jelent, mint egy ismeretlen kommentje az interneten. Néha az fáj jobban, akitől nem is vártuk volna – máskor meg pont az bánt, amit egy idegen mond.
Kérdés: Ez az ember ismer engem igazán? Építette már valaha az önbecsülésem?
6. A belső hangod legyen a leghangosabb
Végső soron az számít, te mit gondolsz magadról. A világ véleménye változik, az emberek elfelejtenek, de te mindig magaddal ébredsz. Ha a belső hangod kedves, bátorító és igaz, akkor a külső hangok nem fognak összezavarni.
Zárásként: ne félj a kritikától – tanulj belőle, vagy engedd el
A kritika nem ellenség, hanem lehetőség – arra, hogy fejlődj, és még mélyebben kapcsolódj önmagadhoz. Nem kell mindig egyetértened vele, de az sem baj, ha néha tanulsz belőle.
Maradj kíváncsi, maradj nyitott, és mindenekelőtt: maradj önazonos.
Nyitókép: Olga Rolenko/Getty Images
