Ahogyan az anyaság sem mindig cukormázas, rózsaszín felhőbe bújtatott szerep, úgy az anyák napja sem. Az öröm és a fájdalom itt is megférhet egymás mellett.
Anyák napi köszöntővers, kedves üzenetek, ujjlenyomatos képeslap és szép virágcsokor. Ezt jelenti az anyák napja, azoknak a nőknek, akik megélték a szülővé válás ajándékát. De vajon mit jelent ugyanez a nap azoknak, akik ugyan megélték, de elvesztették ezt a csodát vagy talán még arra sem volt esélyük, hogy a közelébe kerüljenek? Ki vigyáz rájuk, ki óvja az ő lelküket ezen a jeles napon, amikor az egész világ az anyákat ünnepli? Hiszen ők is itt járnak közöttünk, ott vannak lesütött szemmel a babaváró bulikon és együtt örülnek a barátaik gyerekeinek. De itt vannak azok is, akik már nincs kinek virágot vigyenek, ajándékot adjanak, és számukra az anyák napja csak egy hatalmas tükör, amely kegyetlenül rávilágít arra a hiányra, amit már nincs, ki betöltsön. Nekik szól ez a cikk (és persze azoknak, akik szeretnék őket észrevenni).
Megbocsátás
Meddőséggel küzdő és vetélésen átesett nőként egy dolgot megtanultam: amit nem akarsz látni, az lépten nyomon az utadba kerül. Így történt az, hogy néhány év leforgása alatt minden ismerősöm babát vár, terhes nők ülnek le mellém a villamoson és a babák körülöttem, mint egy piros felkiáltójel villognak, emlékeztetve arra, amire nem szeretnék emlékezni. Ez nap mint nap rengeteg nehéz érzést nyom a vállamra: irigység, düh, az élet igazságtalansága. Ezekkel egy módon lehet felvenni a harcot: ha megbocsátunk magunknak. Az önostorozás nem segít, ezt biztosan tudom. De nemcsak ebben az esetben, hanem semmikor. Akkor sem, ha bántalmazó anya mellett nőttünk fel és ezért nem tudjuk ünnepként megélni az anyák napját, és akkor sem, ha elvesztettük a kisbabánkat vagy az anyukánkat, esetleg egyszerűen csak sosem tapasztaltuk meg, milyen egy nagybetűs anya. Ilyenkor könnyű felvenni a bűnbak szerepét, büntetni magunkat, hogy míg a világ ünnepel, addig mi még mélyebbre süllyedjünk a fájdalomban. A megbocsátás azonban feloldoz.
Betölteni az űrt semmi nem tudja, de egy hangyányit pótolni talán igen
Normális, ha nehéz szívvel ébredünk anyák napján, ha valamilyen űr tátong a lelkünkben. Egy anya hiányát senki nem tudja betölteni. Úgy, ahogyan egy kisgyermek hiányát sem. Azonban a kontrollt igenis visszavehetjük a kezünkbe azzal, ha megengedjük, hogy ha nem is teljes mértékben, de valaki vagy valami befoltozza ezeket a sebeket. Lehet, hogy elvesztetted az édesanyádat, de közben, ha nyitott szemmel jársz, észreveheted, hogy vannak olyan anyafigurák az életedben, akik enyhíthetik az árvaság érzését. Egy nagynéni, egy kedves ismerős, aki anyai jó tanácsaival mindig kihúz a gödörből, vagy valaki, akit bármikor felhívhatsz, ha szükséged lenne rá.
„Aki a szüleit vesztette el, az árva, aki a férjét, az özvegy, de arra nincsen szó, aki a gyerekét.” Azonban még ebben az esetben is vannak kapaszkodók. Lehet, hogy egy szomszéd gyerek mosolya nyújt vigaszt, de az is előfordulhat, hogy valami más tevékenységben megtalálod a szülőség egy másik módját. Dédelgetsz egy álmot, nevelsz egy kisállatot vagy éppen te vagy a társaság anyafigurája, aki bölcsességével és szeretetével terelgeti a körülötte lévő embereket az útjukon. Ha azokra az apróságokra fókuszálunk, amink van és nem arra, amink nincs, az sokat segíthet.
Ajándékozás másként
Amikor a negatív érzelmek elborítanak, akkor hagyni kell azt is megélni. Nem beletemetkezni, de átélni és átrágni magunkon, az igenis fontos. Lehet, hogy sírni fogsz, szomorú vagy dühös leszel ezen az anyák napján (is). Ez rendben van, nem vagy egyedül. Néhány lakással arrébb talán ugyanúgy sír egy nő, mint te. De ezután rázd meg magad és vegyél egy ajándékot. Magadnak. Veregesd magadat vállon, hiszen kibírtál még egy ünnepet, ami nehéz. Közben pedig gondold végig, hogy mennyi nehézséget és talán szépséget éltél meg ezen a kacskaringós úton. Ezekért mind jogod van ajándékot adni magadnak. De megajándékozhatod a pótanyukáidat is, akikkel ugyan vér nem köt össze, de valami ennél jóval fontosabb igen. Hiszen nem csak attól válik valaki anyává, mert szül egy gyermeket.
Nyitókép: Pablo Benitez Lope / EyeEm/ Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Hétköznapi gyászaink, amik nem kapcsolódnak a halálhoz, de ugyanúgy fájnak
- Ezért fontos, hogy elgyászold korábbi önmagad, ha szülővé válsz
- „Ne szomorkodj, még teherbe eshetsz!” – Egy gyászkísérő szakembert kérdeztünk arról, miért fontos meggyászolni egy magzat elvesztését
