A gyerekek életünk legnagyobb kincsei, akik boldogságot és örömet hoznak a napjainkba. Őszinteségük és kíváncsiságuk mindannyiunk számára inspiráló, vicces megjegyzéseiken pedig még évek múlva is nagyokat tudunk nevetni.
A gyerekek ártatlansága és tiszta szíve emlékeztet minket az egyszerű örömök fontosságára. Ők azok, akiknek a jelenléte újraszínezi mindennapjainkat. Biztos, hogy veled is előfordult már, hogy gyermeked olyan mókásan látta a világot, vagy olyan viccesen fogalmazott, hogy az egy életre beleíródott az egész család anekdotáiba. A gyerekek kezdetleges nyelvi készségükkel, kiforratlan empátiájukkal és éleslátásukkal néha egetverő dolgokat tudnak megfogalmazni. Gyermeknap alkalmából most szerkesztőségünk tagjai osztanak meg néhány emlékezetes megjegyzést a saját gyermekeiktől, amelyek mindenki arcára mosolyt csalnak.
Asztrofizimiska
„Apaaa! Miért nem esik le a Hold?” – kérdezte 6 éves fiam egy kellemesnek ígérkező délutánon az apját. Hosszas csönd után a férjem rendkívül tudományos választ adott: „Azért mert nincs lába.”
Ekkor következett az, amire nem számítottunk: „Az mondjuk jó, mert akkor nagyon büdös lenne éjjel.”
Cudar élet
Fiam óvodás barátnőjével biciklizik a játszótéren, amikor az egyikük kereke defektet kapott. Hallom, ahogy próbálják megfejteni a problémát.
-Mi történt a kerekeddel Walter?
-Valaki ellopta belőle a levegőt….
Mini Coelho
Óvodás fiam biciklizni tanult. Többszöri elesés után a földön ülve töprengett, majd ezt a Müller Péteres mondatot fortyogta ki magából: „Tudod anya, a biciklizés olyan, mint az élet. Ha elesel, mindig fel kell állni és továbbtekerni.”
Csak pontosan
– Rozikám, kérlek ne játssz az étellel!
– De anyu, nem játszom az étellel. Ez itt zöldség, ami csak az előétel.
Elvitte a nyuszi
Kétéves fiam répát szeretne rágcsálni. „Nincs sajnos répa itthon, elfogyott” – mondom neki, majd megnézzük együtt a konyhában a zöldségek között. „Oh, biztosan jött egy nyuszi és elvitte” – mondja szomorúan, miközben kotorászik a zöldséges ládában.
Borban az igazság
Egy baráti társaságban születésnapon voltunk, ahol kínáltam a vendégeket ezzel-azzal. Majd lányom a következő mondattal érkezik fennhangon az asztalhoz: „Anyu, én tudom miért van bor a hűtőben! Azért, hogy a zöldség ne legyen olyan feszült!”
Hóembertelenség
Veszekszem a gyerekkel, amiért nem hajlandó felhúzni a sapka-sál-kabát kombót. Sorakoztatom az érveket, de a következő mondat ellen hirtelen nem volt fegyverem: „Hagyjál már! A hóember sem visel kabátot.”
Autós szleng
Hároméves kisfiam játszik az autóival. Tologatja őket, majd egyszer csak felkiált: „Tütűt, tütűt! Menjél már te szerencsétlen, miért állsz meg?”
Édes-élet
Kislányom áthívta a barátnőit. Hallom, ahogy a szobájában vitatják meg az élet nagy kérdéseit. Mindenki elmondja, melyik Disney-hercegnő szeretne lenni, ha felnő. Az enyém viszont azt mondja: „Engem nem érdekelnek a hercegnők. Én csak azért akarok felnőni, hogy magam dönthessek a desszertekről.”
Ne szórakozz, éhes vagyok!
Játszótéren vagyunk, hároméves kisfiam szól, hogy éhes. Átsétálunk a közeli boltba, ahol otthonra is veszek pár dolgot, így megtelik a kosár. Az eladó szép komótosan számolja az árut, viszonylag lassan halad a dolog. Mire a kisfiam hangosan megszólal: „Csináljad már! Ezt nem hiszem el!”
Anya lebukik
Az óvónő megkérdezte a csoportban, hogy kinek mi az anyanyelve. Mindenki szépen válaszolta, hogy a magyar, kivéve az én csemetémet, aki azt tudta mondani, hogy anyáé angol, mert mindig azt mondja: „Oh, my God”. Délután rá is kérdezett az óvónő, hogy tényleg angol vagyok?
Világgá megyek
Közel 3 éves fiammal sétálunk haza a bölcsiből. Egyszer csak nagyon komoly arccal megszólal:
– Anya, én világgá szeretnék menni!
– Világgá?
– Igen, én világgá megyek! Eljössz velem?
Abrakadabra
Lilikém cicát kapott a születésnapjára, akivel órákig képesek együtt játszani. Egyik délután a következővel jött hozzám:
„Anya, tudtad, hogy cirmi képes párnává változni? Most szundítottam egyet rajta.”
Nyitókép: Thomas Barwick /GettyImages
