José Manuel Ballester, spanyol művész eltüntette a klasszikussá vált festmények főszereplőit.
A művész fotói a koronavírus idején nem is lehetnének aktuálisabbak, hiszen a #MaradjOtthon mozgalomnak hála még Budapest forgalmas utcái is teljesen kiürültek. Olyan festmények nyertek most új jelentést, mint Botticelli: Vénusz születése (1486), vagy Leonardo da Vinci: Utolsó vacsorája (1498).
José Manuel elárulta egy interjúban, hogy az alkotásait először viccesnek találják az emberek, holott, ha közelebbről megnézik őket, akkor rájönnek, hogy ezeknek több jelentésük is van. „Tüzetesebb vizsgálat után nem nehéz észrevenni a többféle értelmezési lehetőséget, mind egy teljesen új képként, mind pedig az eredetivel összehasonlítva.” – jegyezte meg.
Az utolsó vacsora – Leonardo da Vinci (1498)
1808 május 3-a: Madrid védőinek kivégzése – Francisco José de Goya (1814)
Az udvarhölgyek – Diego Velázquez (1656)
Vénusz születése – Sandro Botticelli (1486)
A festészet allegóriája – Jan Vermeer van Delft (1668)
Guernica – Pablo Picasso (1937)
Medúza tutaja – Théodore Géricault (1819)
Forrás: thisiscolossal.com
