Ma újra szembe kellett néznem a ténnyel, hogy fogalmam sincs arról, hetente mennyi pénz folyik ki a kezeim közül. Szeretnék ezen változtatni, ezért a mai naptól minden egyes kiadásomat feljegyzem. Egy hét múlva jelentkezem az eredménnyel!
Egy átlagos hétfő délelőtt a szerkesztőségben, amikor a képernyőbe merülve mindenki vadul üti a klaviatúrát. Majd a szüntelen gépelést egy kisebb traccsparti szakítja meg, ami során a hétvége történései mellett a pénz is szóba kerül. A beszélgetés után egy picit elmerülök a saját gondolataimban és rádöbbenek, hogy a pénzhez fűződő viszonyomon van még mit csiszolnom. Miért? Mert fogalmam sincs, mennyit költök egy nap, egy hét vagy egy hónap alatt.
„Reális? Persze.”
Az igazság az, hogy nem most szembesültem először ezzel a ténnyel. Néhány hónappal ezelőtt egy pénzügyi tanácsadás során szegezték nekem az „Átlagosan mennyi a havi kiadásod?” kérdést. Őszintén mondom, fogalmam sem volt. A lakbért és az állandó előfizetéseket még fel tudtam sorolni, de azt már nem tudtam meghatározni, mennyi pénzt költök egy hónapban ételre, szórakozásra és minden másra. Összetettem a két kezem és reménykedtem, hogy nem mondok hatalmas hülyeséget, majd kiböktem egy véletlenszerű összeget.
Nagyjából jól saccolhattam, mert egy kisebb szemöldökráncolás mellett ugyan, de beírták az összeget a táblázatba. A kalkuláció végén fény derült arra, hogy ha minden jól megy, nagyjából mekkora összeget sikerül egy hónapban félretennem. „Reális?” érkezett az újabb kérdés, amire semmi kedvem sem volt választ adni. „Persze, persze.” nyugtáztam és közben bőszen bólogattam.
Egy mániákus spóroló naplója
Bezzeg, régen tudatosan bántam a pénzzel! A kollégiumban eltöltött 5 év alatt megtanultam, hogyan lehet a legkisebb büdzséből is plusszosan kijönni. Egyfajta kihívásként éltem meg a spórolást, és ha kellett két napig zacskós levesen éltem, csak azért, hogy több pénzt tudjak félretenni, mint az előző héten. A heti zsebpénzemből mindig sikerült egy picit megőrizni és ügyesen, már-már betegesen gazdálkodtam a szüleimtől kapott összeggel. Koleszos létemre én voltam az, akihez az osztálytársak bármikor bátran fordulhattak, ha egy kis kisegítésre vagy kölcsönre lett volna szükségük. És nem, a megszállott gyűjtögetéseim ellenére nem számoltam fel uzsorakamatot.
A takarékoskodásra vonatkozó jó szokásomat akkor is megtartottam, amikor beköltöztem az első albérletembe. Mivel az első fizetésemig egy hónapot még az anyukámtól kapott összegből kellett kihúznom, ezért mániákusan vezettem a kiadásaimat. Egy kis füzetben követtem, hogyan állok és minden egyes elköltött forintot részletesen belefirkantottam. Ezt egy-két hónapig folytattam, majd a kis „money diary” feledésbe merült.
Egy hét és minden kiderül
Azóta eltelt jó pár év és szerencsére (lekopogom) továbbra sem akad gondom a spórolással, de ma már nem élet-halál kérdésként tekintek rá. Ennek persze az az egyik velejárója, hogy vannak olyan napok, esetleg hetek, amikor elszalad velem a ló. Van, hogy a „Miss Egyszerélünk alteregóm” háttérbe szorítja a spórolós énemet és olyan hetek is akadnak, amikor még engem is meglep, milyen keveset költök. Legalábbis én ezt hiszem. Hiszen mint már említettem, pontosan sosem vagyok tisztában a kiadásaimmal.
Ám ezen most változtatok és újra belekezdek egy money diary-be, amiben mindent nyomon követhetek. Ezen a héten kiderítem, egy átlagos huszonéves mennyi pénzt költ el egy hét alatt a fővárosban. Jövő héten jelentkezem és beszámolok az eredményekkel! Kedved kaptál te is a kihíváshoz? Csatlakozz hozzám, hogy jövő héten összehasonlíthassuk eredményeinket! Ki tudja, lehet, hogy néhány hasznos tippel is tudunk majd egymásnak segíteni.
Nyitókép: Unsplash
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- A pénz nem boldogít, de azért jó, ha van
- A pénz pszichológiája: így állíthatod meg a túlköltekezést!
- Túlköltekezés freelancer módra
