Vajon mindig a kutya volt az ember legjobb barátja?

Elterjedt a mondás, mely szerint a kutya az ember legjobb barátja, és mi, kutyások szentül hisszük is ezt. De vajon tényleg igaz vagy csak egy szép általánosítás, ami – négylábú társainkhoz hasonlóan – könnyen és gyorsan utat talált a szívünkhöz?

Már egészen kiskorunkban megismerjük a mondást, mely szerint a kutya az ember legjobb barátja. És ha – hozzám hasonlóan – te is annyira szereted a kutyákat, hogy már óvodásként bármelyik játékodat odaadtad volna egy kiskutyáért, majd amikor végre megkaptad, nem volt és nincs a világon olyan, amit meg ne tennél érte… szóval, ha te is így vagy vele, biztos vagyok benne, hogy nem vitatod a fenti állítást. Legfeljebb kiegészíted azzal, hogy a kutya nemcsak a legjobb barát, hanem személyi edző, pszichológus, ételkóstoló – és igazi családtag is. A kérdés persze, hogy ez mindig így volt-e. Én eddig esküdtem rá, hiszen nem is lehetne máshogy. Mit csinálna az ember a kutya nélkül? De a tudósok nemrég valami másra hívták fel a figyelmet.

Rókákat tartottak háziállatként

A BBC.com azt írja, hogy az ember már a kutyák megjelenése előtt is tarthatott háziállatot, méghozzá rókákat. És erre régészeti bizonyítékokat is találtak: az argentínai Patagóniában egy 1500 évvel ezelőtti emberi sírban rókát is találtak eltemetve. A felfedezés a tudósokat is meglepte, akik szerint a legvalószínűbb magyarázat az, hogy azért került a sírba, mert nagyra becsült társ vagy háziállat volt. A DNS-elemzés is ezt támasztja alá: az eredmények szerint a róka az őskori vadászó-gyűjtögetőkkel együtt étkezett, és a tábor belső köréhez tartozott.

És az eset nem egyedi. Szintén Argentínában, de egy másik területen egy ugyanilyen fajtához tartozó rókát találtak egy sokkal régebbi sírban. Ő is háziállat lehetett, de az étrendjét nem elemezték.

„Nagyon ritka lelet, hogy ilyen rókát találtunk, amely a jelek szerint ilyen szoros kapcsolatban állt a vadászó-gyűjtögető társadalom egyedeivel” – mondta Dr. Ophélie Lebrasseur, az Oxfordi Egyetem munkatársa.

Argentína és Peru területén, ősi emberi temetkezési helyeken vadrókák fogait találták meg, ami arra utal, hogy az állatnak szimbolikus jelentősége volt.

A kutyák érkezése után halt ki ez a rókafajta

Egy emberi sírban talált, majdnem teljes rókacsontváz rendkívül ritka a világ régészeti feljegyzéseiben. A Dusicyon avus tudományos névre hallgató róka a BBC szerint közepes méretű, 10-15 kg súlyú lehetett. Azt írják, körülbelül 500 évvel ezelőtt halt ki, néhány száz évvel azután, hogy a házi kutyák megérkeztek Patagóniába.

A kutatást az argentínai Mendozában található Evolúciós Intézet munkatársával, Dr. Cinthia Abbonával együttműködve végezték, és a RoyalSociety Open Science című folyóiratban tették közzé.

És bár arról nem olvastunk részleteket, hogy vajon ez a rókafajta mit tudott, amivel belopta magát az emberek szívébe, mi abban szinte biztosak vagyunk, hogy kunyizni (vagy valami nagyon hasonlót) igen. Ugyanis elérte, hogy az ember etesse – gyomortartalmának vizsgálata rámutatott, hogy az állat kapott a konyhai hulladékból és gazdája eleségéből is. Hogy cserébe hagyta-e megvakargatni magát, vagy csak fokozatosan hagyta magát megszelídíteni, mint A kis herceg rókája, az már a képzeletünkre van bízva.

Forrás: BBC.com és Agroinform.hu
Fotó: Kymberlie Dozois Photography/GettyImages

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Tedd meg a befizetéseidet, mi pedig megnöveljük a nyerési esélyeidet maximum 275 000 forintig. (x)