A csúf igazság arról, hogy akik szépek, azoknak könnyebb az élet

Több udvarló, jobb fizetés és kisebb büntetés – jól hangzik, igaz? Ha elég vonzó a megjelenésed, a társadalom ingyen és bérmentve, ráadásul tudat alatt szolgáltatja neked ezeket az előnyöket.

Elképesztőmennyire teljes az az ábránd, hogy a szépség jóság” – olvasható a legendás orosz író, Lev Tolsztoj 1889-ben kiadott A Kreutzer szonáta című művében. 2013-ban Stephanie McMaster egy Twitter-bejegyzésében azt írta: „Fogadok, hogy Ryan Gosling még a gyertyáit sem fújja el. Valószínűleg csak rájuk kacsint, és elájulnak.” Habár a két idézet szerzője más-más korban, nagyon különböző módon osztotta meg gondolatait, véleményük megegyezik: a vonzó külső egy olyan tulajdonság, amelyet az emberek megbecsülnek, ezért „tulajdonosa” kiváltságos helyzetbe kerül, több lehetőséget kap, mint egy átlagos külsejű ember. A jelenség évszázados múltra tekint vissza, mégis csak a modern korban kapott nevet: ez a pretty privilege, más néven beauty bias, magyarul a szépek privilégiuma.

A szépség kitüntetése az óvodában kezdődik

A kifejezéssel nem olyan gyakran, de magával a jelenséggel nap mint nap találkozhatunk az élet minden területén. De a pretty privilege-ről – magyarul a „szépek kiváltságáról” – egyre több szó esik. Ennek több oka is van: a TikTok egyik trendjének köszönhetően a #prettyprivilege hashtag alatt több száz, több ezer megnyerő külsejű felhasználó osztja meg azokat az eseteket, amikor a szépségük miatt különleges bánásmódban részesültek: ingyen fuvar, ingyen étkezés, belépési engedély a záróra után, jobb értékelés és még hosszasan sorolhatnánk. Ez a kivételezés már óvodáskorban elkezdődhet, ahol az aranyosabb gyerekek nagyobb figyelmet kapnak az óvónőktől. Ennek hála, jobb értékelést kapnak, nagyobb magabiztosságra tesznek szert, fejlődnek a szociális készségeik, így kényelmesebben kezelik a szereplést, mint kevésbé bájos társaik. Viszont a szépségből – vagy annak hiányából – fakadó megkülönböztetés először tinédzserkorban, a középiskolás évek alatt érzékelhető igazán.

Vonzó külső = szebb élet?

Mind tudjuk, hogy a „csinos” egy eléggé szubjektív jelző, hiszen egyéntől függ, mit tartunk szépnek. Mégis vannak olyan vonások, amelyekre a legtöbb ember kívánatosként tekint. Ilyen a vékony, sportos testalkat, a sima bőr, a szimmetrikus arc és természetesen a fiatalos megjelenés. Minél jobban hasonlítunk a mainstream szépségideálra, annál több helyzetben húzhatunk hasznot ebből. José Antonio Muñoz-Reyes, a chilei Universidad de Playa Ancha professzora szerint a szépek privilegizálása a biológiában gyökerezik. Szexuális lényként belénk van kódolva, hogy a vonzó embereket keressük, mert előnyös génállományukra ösztönösen pozitívumként gondolunk. Semmi újdonság nincs abban, hogy ha a szerelmi életünk, a párválasztás szempontjából nézzük, a csinos külső egyértelműen előnynek számít. De mi a helyzet ezzel a tulajdonsággal, ha sikeresek és gazdagok szeretnénk lenni. Akkor is plusz értéknek számít a fizikai vonzerő? 

Markus Mobius és Tanya Rosenblat közgazdászok 1994-ben bebizonyították, hogy „a munkaerőpiac a legimponálóbb külsejű embereket olyan szakmákba, pozíciókba sorolja, ahol a megjelenésüket a hasznukra fordíthatják.” Ezt alátámasztja a Harvard Egyetem 2016-os tanulmánya, amelyben megállapították, hogy:

  • A vonzó munkavállalók magabiztosabbak, és ennek köszönhetően magasabb a bérezésük.
  • A megnyerő külsejű munkavállalókat a munkaadók (tévesen) megbízhatóbbnak, produktívabbnak tartják.

Valamilyen szinten érthető, hogy például egy szépségápolási termékeket, szolgáltatásokat kínáló üzletben elvárás az ápolt külső. De a pretty privilege olyan szektorokra is kiterjed, amelyeknek semmi köze a külső megjelenéshez. A ratemyprofessors.com adatai szerint a közgazdaságtant oktató professzorok között 6%-kal magasabb a fizetésük azoknak, akiket vonzónak tart a társadalom. Daniel Hamermesh ismert közgazdász szerint egy jóképű férfi 13%-kal többet keres karrierje során, mint egy kevésbé vonzó társa. A nők esetében a „szépségprémium” nem a fizetésben nyilvánul meg, hanem abban, hogy könnyebben juthatnak magasabb pozícióhoz. Ráadásul bizonyított tény, hogy a munkahelyeken a koronavírus-járvány alatti létszámcsökkentés azokat érintette a legkevésbé, akik élhetnek a pretty privilege előnyeivel. 

Bűnös? Igen. Szép? Akkor annyira mégsem.

Mi sem bizonyítja jobban, hogy a társadalom még mindig a tökéletesség és a szépség megszállottja, mint az, hogy a vonzó külsőhöz gyakran pozitív személyiségjegyeket társítunk. Például intelligenciát. 2016-ban a Denveri Metropolitan State Egyetemen a női hallgatók fizikai vonzerejét vizsgálták. A vonzóbb tanulók általában jobb osztályzatot kaptak, amikor személyesen kellett megjelenniük és kitölteniük a tesztet. Az online teszten – ahol nem párosult arc a feladatsorokhoz – viszont már nem teljesítettek ilyen jól.

De milyen előny származhat még a szépségből? Ha kisebb – vagy elég nagy – hibát vétünk, az emberek elnézőbbek, ha csinosak vagyunk. Erre a Netflix 100 Humans című műsorában láthatunk egy remek példát. A műsorvezetők a 100 önkéntest 2 csoportra osztották, és arra kérték őket, szabjanak ki börtönbüntetést a hallott vádak után. A trükk az volt, hogy az egyik csoportban vonzó, a másikban átlagos külsejű volt az „elkövető”. De a vádpontok mindkét esetben ugyanazok voltak. Ennek ellenére nagyon eltérő büntetést szabtak ki a „bírák”. Sokkal kegyesebbek voltak az attraktív elkövetőkkel, az egyik esetben például 5 évvel kevesebbet kapott a jóképű férfi ugyanazért a bűntettért.

Megszűnik valaha?

Nincs bizonyíték arra, hogy a szép emberek képzettebbek vagy intelligensebbek lennének bárki másnál. Társadalmilag vagy erkölcsileg sem jobbak, kompetensebbek. Csupán az évek alatt nagyobb önbizalmat sikerült felépíteniük – és a magabiztosság mindig vonzó tulajdonság. Ezt már számos kutatással bebizonyították, de ez sem volt elég ahhoz, hogy a pretty privilege megszűnjön. Andrew Pearson hipnoterapeuta szerint ebben a történelmi múlt is nagy szerepet játszik. „Hosszú évek óta látjuk, hogy az emberek bizonyos csoportjait kirekesztik a kulturális közegből, a mainstream és magas művészetből. Akinek a bőrszíne túl sötét, a derékvonala túl széles, az arca nem szimmetrikus volt, küzdenie kellett, hogy reprezentálni tudja magát a mainstream médiában. De ha ezt a társadalmi kondicionálást meg lehet tanulni, akkor ebből következik, hogy megtanulhatjuk elfelejteni is.”

Nem titok, hogy nehezebb valamit elfelejteni, mint megtanulni. Pearson szerint ez kivitelezhető, de az egész világnak és a szépségről alkotott felfogásának is meg kell változnia. Habár a mainstream médiában egyre nagyobb szerephez jut a diverzitás, lassan a tökéletesség pátosza is csillapodik, nem lesz könnyű magunk mögött hagyni a pretty privilege-t. Túl sokan vannak, akik hasznot húznak vonzó külsejükből. Illetve ne felejtsük el, hogy a legtöbben tisztában vannak azzal a ténnyel, szép nőként, jóképű férfiként több lehetőség nyílik meg előttük. Ezért hatalmas összegeket költenek kozmetikai termékekre, kezelésekre – akik ebből gazdagodtak meg, biztosan nem támogatják, hogy a szépség mint kiváltság megszűnjön létezni. 

Forrás: Allure, FirstRand, My Imperfect Life
Nyitókép: Nataliya Vaitkevich/Pexels

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: