Az átlagéletkor növekedése azzal is együtt jár, hogy a nők egyre hosszabb időt töltenek el posztmenopauzában. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy felkészültebbek is lennének a testi és lelki változásokat illetően.
Kezdjük is a legfontosabbal: a menopauza nem betegség, hanem életszakasz. Sokan tekintenek úgy a klimaxra, mint valamiféle megoldandó problémára, ami rengeteg negatív tünettel jár együtt. Ezzel egyidejűleg sok félelmet és belső bizonytalanságot hoz a felszínre ez az időszak. És sajnos még mindig nagyon keveset hallani arról, hogy a testi változások mellett sokszor sokkal fontosabb elemi változások mennek végbe lelki szinten is.
Második tinédzserkor
A menopauza jelenti az utolsó menstruációt, amely hazánkban átlagosan 51 éves korban következik be. Úgy gondolunk gyakran erre a periódusra, mint a kétségbeejtő újrarendeződés ideje és azt érezhetjük, hogy kihúzzák a lábunk alól a talajt, mert a testünk és az érzelmeink felett is elveszítjük a kontrollt. Meglehetősen elrugaszkodottnak tűnik második tinikornak hívni a menopauzát, pedig valójában nagyon hasonló folyamatok zajlanak le mindkét esetben. Olyasfajta hormonális kilengések tapasztalhatók a változókorban, mint a pubertás idején. A különbség csak annyi, hogy míg a serdülőkor a skála kezdőpontja, a menopauza a lezárása ennek a szakasznak. Csakhogy ebben az életkorban már jóval több tapasztalattal rendelkezünk, mint gyerekként, amik segítenek a változások rugalmas kezelésében. Így sokkal felkészültebben és tudatosabban léphetünk be életünk egy új fejezetébe, ahol újradefiniálhatjuk azt, hogy kik is vagyunk mi valójában.
Új identitás
A mai ember fejében sajnos egy kusza összefüggési hálózat alakult ki a változókorról, ami azt sugallja, hogy a menstruáció megszűnése egyenlő a nőiességünk elvesztésével és az életközépi válság megjelenésével. Hajlamosak vagyunk a klimaxot hőhullámokkal, hüvelyszárazsággal és hasonló testi tünetekkel azonosítani, ellenben nem egy elkerülhetetlen hervadás előszobájában, hanem sokkal inkább az új önmagunk megformálásának lehetősége előtt állunk éppen. Tény, hogy egy nő életében a termékenység elvesztése egy kulcsfontosságú mozzanat, amit nem könnyű feldolgozni, de éppen ez ad esélyt arra, hogy megkérdezzük magunktól: ki vagyok én, ha éppen nem anya vagyok? Most, hogy újra én válok a saját életem főszereplőjévé, mik azok a dolgok, amik engem boldoggá, egészségessé és teljessé tesznek?
A személyes életünkben úgy is tekinthetünk a menopauzára mint az önfejlesztés egy újabb útszakaszára, a házasságunkban pedig mint egy második mézes időszakra. Hiszen ha már kirepültek a gyerekek, alkalom van arra, hogy mint egy pár, újra felfedezzétek a kettesben töltött időt és a kapcsolódás egy új formáját.
Nem a tükör az ellenség
A menopauza egy érzelmileg túlfűtött időszak, ahol helye van a gyásznak, de helye van a reménynek és az új lehetőségek felfedezésének is. A hormonális káosz pedig segít ezt akár napi hullámokban egymás után is megélni. Vannak azonban olyan területei és útvesztői ennek az életszakasznak, amikre nem érdemes rálépni. Az egyik ilyen a testünk változásaival szembeni görcsös ellenállás, ami hosszútávon testképzavar formájában jelentkezik. Sokszor látunk önmaguk ellen forduló fiatal lányokat, akik képtelenek a tükörképükre nézni, de ugyanez megjelenhet a középkor idején is. A menopauza után az ösztrogénhiány következtében testsúlynövekedés figyelhető meg és jelentős változás következik be a test szöveteinek összetételében is. Teljesen felesleges tehát a súlyunk vagy megváltozott kinézetünk miatt ostorozni magunkat.
A Journal of Health Psychology tanulmánya szerint azok a nők, akik a megjelenésük miatt érzik értékesnek magukat, sokkal jobban szenvednek a menopauza testi és lelki tünetei miatt egyaránt. A negatív, elutasító hozzáállás tehát erősebb panaszokat generál. Mivel ez egy természetes biológiai folyamat, harcba szállni az idővel értelmetlen, mert ebben a küzdelemben biztosan alulmaradunk. Inkább arra érdemes helyezni a fókuszt, hogy ez az új test mennyi mindent megélt már és még most is képes kiszolgálni minket, nem mellesleg rengeteg új felfedeznivaló kincset rejt magában még.
Az öregedés és a menopauza
Nőként az egyik legnehezebb felismerés az idő múlása. Valamiért azt gondoljuk, hogy ha már nem vagyunk termékenyek, akkor kívánatosak se leszünk többé, hiszen a mi időnk leáldozott. Holott a mai statisztikák szerint egy átlagos 50 év körüli nő előtt még 20-30 év is állhat, amit már az úgynevezett posztmenopauzában tölt. Ez a néhány évtized még bővelkedhet kalandokban, szerelemben és egyáltalán nem kell a fejünkre húzni a takarót és visszavonulót fújni. Sőt, pozitívum, hogy ahogyan az állatvilágban az ivartalanítás okán, az embernél is a terhesség, menstruáció és egyéb női „feladatok” elmaradása és a hormonok ingadozásának csillapodása után egy új, nyugodtabb állapot veszi kezdetét. Amit pedig a legfontosabb észben tartani: csak a szerencsések öregszenek meg.
Pro tipp: Négy csodálatos nő (Hernádi Judit/Janza Kata; Szulák Andrea/Falusi Mariann; Tóth Enikő; Náray Erika/Szőlőskei Timea) színpadra viszi mindazt, amiről nem szeretünk beszélni, mégis minden női sors közös pontja. A színdarab megtekinthető a Játékszínben, Menopauza címen.
Nyitókép: Maria Korneeva/ Getty Images
