Az idei esztendő egyik legjobban várt filmje minden kétséget kizáróan a Wicked, melynek hazai premierjére ugyan még egy kicsit várnunk kell, de a tengertúlon már most hihetetlen bevételeket produkál.
Az Ariana Grande és Cynthia Erivo főszereplésével készült Wicked hosszú idő után újra Óz birodalmába kalauzol el minket. A mozi alapötletét a Gregory Maguire 1995-ben megjelent Wicked: The Life and Times of the Wicked Witch of the West című regénye, illetve az annak alapján készült hihetetlen sikert maga mögött tudható Broadway-musical adták. A sztori pedig igazából egy eredettöténet, melyben fény derül arra, miként is vált Elphaba a gonosz nyugati boszorkánnyá. Annyit elárulunk, hogy volt ebben bőven szerepe Glindának, akit sokan az északi jó boszorkányként ismernek. Így tehát, mondanunk sem kell, hogy a vásznat teljes egészében áthatja a varázslat. Ez a varázslat pedig természetesen nemcsak a hangulatban és a díszletekben, hanem bizony a kosztümökben is megmutatkozik.
Ariana Grande és Cynthia Erivo a Wicked egész sajtóturnéját a moziban általuk alakított karakter megjelenéséhez igazították. A két színésznőt, Ausztráliától egészen Los Angelesig, mindenhol lenyűgöző kreációkban láthattuk. Míg Grande leggyakrabban rózsaszínbe, addig Erivo zöld és fekete ruhákba bújt. Pont úgy, mint a vásznon, hiszen ezek azok az árnyalatok, melyek Glinda és Elphaba gardróbját is meghatározták. Utóbbiak létrehozására pedig nem is kisebb nevet kértek fel, mint Paul Tazawellt, a Tony- és Emmy-díjjal kitüntetett, valamint a 2021-es West Side Story okán Oscarra jelölt jelmeztervezőt.
Az ezúttal Ariana Grande által életre keltett Glinda ruhatára esetében Tazawell a nőiességet és az eleganciát használta iránymutatónak. Mindemellett klasszikus hollywoodi ikonok, illetve az 1930-as évek film noirjaira jellemző jegyek is inspirálták őt a két filmhez tervezett (a Wicked második része jövőre érkezik) huszonöt ruhaköltemény megálmodásához. Persze mivel egy klasszikusról beszélünk, volt miből ihletet merítenie. Így történt ez a híres „buborékruha” esetében is, mely ezúttal csillogó részleteivel és pillangós díszítésével talán legnyűgözőbb is lett, mint valaha volt. Persze ez nem meglepő, hiszen a jelmeztervező egy több mint százfős műhelyt irányított a forgatás során, amelyben couture-szintű szabók és ruhakészítők, szövők és hímzők, kézzel nemezelők, kötők, kalaposok, cipészek, fegyverkészítők és ékszerészek, valamint a 3D-nyomtatás és lézeres technológiák szakértői is éjt nappallá téve dolgoztak.
Ám ezúttal nem Glinda volt a központi karakter, és bár úgy tűnhet, hogy Elphaba sötét stílusa nem éppen izgalmas, ezt meg kell cáfolnunk. Azt maga Tazawell is bevallotta, okozott neki némi fejtörést, hogy megfelelően építse fel ezt a sokak számára egyhangúnak ható ruhatárat. Elphaba esetében a legfőbb inspirációt az 1939-es MGM-féle Óz, a csodák csodája Gonosz Boszorkányából merítette, és azt a karaktert használta kiindulópontként. Szintén fontos volt számára, hogy meghatározza, miért visel ennyi feketét. Ezügyben arra a következtetésre jutott, hogy mivel a szereplő édesanyja korán meghalt, gyászolja őt. Utóbbit tükrözik az általa hordott ruhák sziluettjei, melyeket látva leginkább a 19. század végi viseletek jutnak eszünkbe.
Ezek mellett szintén kiemelt feladata volt, hogy mindkét szereplőnél a ruhákon keresztül is megjelenítse a karakterfejlődést. Tazawell prioritása az Elphaba és Glinda közötti egyensúly megteremtésében volt. Elképzelése szerint mindkettőjük jelmezei egyfajta páncélként szolgálnak a történetben. „Úgy öltöznek, ahogy fiatal nőként az élettel megküzdenek” – mondta egy vele készült interjúban. A jelmeztervező Glindán keresztül azt mutatja be, hogy miként válik a karakter egyre éretebbé, viszont a legnagyobb változás majd a második részben lesz megfigyelhető, melyben az ígerek szerint szinte csak couture kreációkban láthatjuk majd őt. Ezzel szemben Elphaba már az első részben „önmagává” válik, mely egy kis odafigyeléssel a ruhákon keresztül is kirajzolódik a szemünk előtt.
Nyitókép: IMDb
