Vásárlás nélkül töltöttem egy hónapot! Te kibírnád?

Egy hónapra parkolópályára tettem a vásárlás iránt megszállott énem

Már az első önálló keresetemnek a fenekére vertem. Gondoltam, ezt most megérdemlem, és nem kell meggondolnom, hogy szoknya vagy nadrág. Az újdonság érzete elmúlt, a vásárlás nem – vagyis most egy teljes hónapra igen.

És mit csináltál ma? – tette fel a kérdést gyanútlanul az egyik barátnőm egy hétköznap délután. Én pedig álltam 4-5 szatyorral a kezemben, és azt feleltem:

Épp most költöttem el ruhákra egy wellness hétvége árát. Megint.

Kicsit lelkiismeret-furdalásom volt. Hiszen nincs szükségem még egy fekete táskára, és lehet, hogy ez a vásárlás most tényleg kicsit túlzás volt. Aztán hazamentem, felpróbáltam az új szerzeményeket, és megnyugtattam magam, hogy kellett egy kis vérfrissítés a gardróbomnak. Viszont a ruhatáram már kezd vérbőségben szenvedni…

Mégis miért vásárol ennyit egy nő?

Mert szomorú, mert boldog, mert nincs mit felvennie (haha), mert leárazás van, vagy azért, mert épp valóban szüksége van arra a valamire. Utóbbi fordul elő a legritkábban.

Az alábbi felsorolásból rám talán a leárazás van a legnagyobb hatással, kész hipnózis. Persze tisztában vagyok vele, hogy a piros címke sokszor hatalmas kamu. Ha szépen lekaparod a 4-5  rétegben egymásra rakott matricát, bizony szembesülsz vele, hogy vagy semmilyen, vagy csak minimális leértékelés történt. Viszont pszichésen megnyugtatod magad azzal, hogy ez most egy remek vétel volt.

A női magazinok kuponnapjai viszont ellenállhatatlan ajánlatokkal képesek előrukkolni. Valljuk be, ami igazán megéri, az a drogériák által kínált 40-50%-kal csökkentett ár. Erről pedig valóban tudjuk, hogy nem csalás, nem ámítás, és ezekre a dolgokra szükség van. Ezt nem kell megmagyarázni. Azt viszont igen, minek veszünk olyan dolgokat, amikre egyáltalán nincs.

A cipők a legnagyobb gyengéim! Szinte sosem mondok rájuk nemet

Az egyik kedvenc boltomban 20 százalékos leértékelés van? Juhú, vegyünk meg mindent. IS! Vásároltam néhány dolgot, ami tényleg jól állt, kellett már egy új szoknya, na meg ugye a vérfrissítés. De betolakodtak a kosaramba olyan apróságok is, amelyek csak otthon tűntek fel. Nagyon bájos ez a kis virágos, ujjatlan felső, de nem is szoktam ilyet hordani… Na de majd most! Biztos jó lesz valamihez. És szép lassan megtelik a szekrényed olyan darabokkal, amelyekre már akkor sem volt szükséged, amikor megvetted. Majd jó lesz valamire, levágatom az alját, belefogyok, bele hízok és a többi.

Hogyan jutottam el a böjtig?

A kora őszi lomtalanítás alkalmával döbbentem rá, hogy…

te jó isten, ki hozta ide ezeket a ruhákat? Ez tuti nem az enyém!

Fájó szívvel megváltam jó néhány dologtól, de ez is csak azért esett rosszul, mert pénzt adtam ki értük, de nem hordtam őket. Miután egy komplett napot végigselejteztem, és találkoztam olyan ruhadarabokkal, amelyekre nem is emlékeztem, egy szívességet kértem a barátnőmtől. Még pedig azt, vágjon pofon, ha azt merem mondani, hogy nincs mit felvennem. Itt már érlelődött bennem a gondolat, hogy változtatni kéne.

Nagyjából október közepén eldöntöttem, hogy a következő hónapban én bizony semmilyen ruhadarabot nem vásárolok. Úgy véltem, ezáltal tényleg át tudom majd gondolni, mi az, amire tényleg szükségem van, és mi az, amit csak a szemem kíván.

„Mert amikor vásárolok, a világ jobb hely lesz.”

Október utolsó napjaiban rendeltem egy felsőt azzal az elgondolással, hogy ez most még belefér, és egyébként is régóta szeretnék már egy ilyet. Az online vásárlás hátulütője, hogy nem tudhatod, vajon jól áll-e majd az oly régóta vágyott darab. Izgatottan bontottam ki a csomagot, felpróbáltam, és úgy néztem ki, mint aki a kerületi általános iskola szavalóversenyére készül. És ez volt az i-re a pont. A barátaim még cukkoltak az utolsó napokban, hogy vegyek gyorsan valamit, most még szabad, mert aztán egy hónapig semmi… És persze odavetették, hogy úgysem fogom kibírni.

Showtime

Eljött a november elseje, a nagy nap. Kicsit olyan volt, mint a mindig holnap kezdődő diéta,tolom, tolom, de csak elérkezett. A reggeli kávémat szürcsölgetve elhatároztam, hogy minden kiadásomat összeírom, így nagyjából számszerűsíteni tudom, mennyit költök feleslegesen.

A hónap első estéinek egyikén azt álmodtam, hogy vásárolok. Tényleg ennyire függő lennék? Nem tudom majd megállni? Ehhez hozzájárult az is, hogy a közösségi oldalamon minden második hirdetés valamilyen ruhabolté volt. Egyből elkezdtek járni a fogaskerekek:

Ez a felső remek lenne azzal a nadrággal, és most csak 2500 Ft.

Nem, nem, nem! – kiáltott fel bennem a határozott énem, elnyomva a fránya boltkórost. Elkezdtem tudatosan letiltani a hirdetéseket, és a második hét környékén már teljesen immunisan pörgettem át őket.

Na, de ácsi! A november egy kuponhétvége és a Black Friday hónapja! Hát, már belevágtam, úgyhogy nincs visszaút – gondoltam. A családom, barátaim folyamatosan küldözgették az akciókat, és kérdezték, hogy ezt te most tényleg kihagyod? Én pedig rávágtam, hogy igen.

Beköszöntött a hideg idő, és kicsit izgultam, tudok-e majd mit felvenni. Természetesen, ahogy feltérképeztem a téli ruhatáramat, megállapítottam, hogy semmire nincs szükségem. Tényleg, kisujjeskü! A hónap utolsó napjaiban betértem az egyik kedvenc üzletembe, az öcséimnek kerestem karácsonyi ajándékot. Ekkor jött a megvilágosodás: égető szükségem van egy nadrágkosztümre. Ez a kifejezés egy hangyányit túlzás volt, viszont munkába abszolút tudnám hordani. Ez már-már egy nyomós indok a vásárlásra, mint a „mert csak” vagy a „le van árazva”.

A netes vásárlás során sokkal könnyebben ürül a bankszámla

Az egyik barátnőmmel egyébként fogadást is kötöttem: ha nem bírom ki vásárlás nélkül, akkor el kell őt vinnem valahová, és ő választhatja meg a programot és a helyet. Megkérdeztem tőle, hogy ez a nadrágkosztüm így hó végén belefér-e? Munkába tök jó lenne, és ilyenem tényleg nincs. Könyörtelenül visszaírt, hogy bírjam ki még ezt a két napot!

Sarkon fordultam, mert igaza volt. Itt lesz ez még két nap múlva is. Bevallom, azért kicsit szenvedtem. Úgy vettem volna már valamit magamnak.

Jesszus, túléltem!

Csodás napra virradtam december elsején, és pont szabadnapos voltam. Bevetettem magam a kedvenc ruhaüzletembe, hogy jöhet az a nadrágkosztüm! Kígyózó sorok a próbafülkénél. Először arra gondoltam, lehet, hogy mindenki vásárlásmentes novembert tartott. Nyilván nem, ez már a karácsonyi készülődés.

Összeszedtem pár inget, pólót, ruhát és az áhított nadrágkosztümöt. Utóbbit izgatottan húztam fel, már láttam magam előtt mennyire üzletasszonyos leszek benne. Nem így lett, valami katasztrofálisan állt. Fájó szívvel, de ott hagytam. Viszont gazdagodtam két új ruhadarabbal, egy inggel és egy pólóval. És képes voltam elbúcsúzni egy ingruhától, amelyre – habár jól állt – nem volt szükségem, hiszen több ingruhám is van, nem kell még egy csíkos is. Hoppá, micsoda önuralom! Korábban ott hagytam volna? Semmi pénzért!

Eldöntöttem, hogy még a másik kedvenc boltomba is benézek, aztán kész, vége, különben belelendülök, és elszalad velem a ló. Hogy ki ne maradjak az ünnepi készülődésből, vettem magamnak egy karácsonyi csúnyapulcsit – Mickey egereset, hiszen most van az évfordulója, és hát annyira menő, vicces és divatos… Folytathatnám még saját magam győzködését, de erre a pulcsira azért tényleg nem volt akkora szükségem.

Egyedül vagy barátokkal szeretsz vásárolni?

Ennek ellenére tényleg azt mondom, hogy tanulságos volt az elmúlt egy hónap. Megkockáztatom, még jól is esett. Az önismeretemnek is jót tett, beláttam, hogy túlzás, amit csinálok, és nincs szükségem ennyi mindenre. Nem fogok bedőlni az összes leárazásnak, tudok megálljt parancsolni, és reálisan – na jó, reálisabban – tudom felmérni, mire van szükségem. Biztos vagyok benne, hogy kevesebb betolakodó landol majd ezentúl a kosaramban.

Korábban valóban úgy éreztem, művészet nagyon baráti áron vásárolni, de nem az. Be kell látnom, hogy nagyon sok dolog felesleges. Tanulságos a Boltkóros naplója című film is, hiszen a főhősnő úgy kezd el vásárolni, hogy felteszi magában a kérdést: valóban szükségem van erre? Ha jól átgondoljuk, elég sokszor lenne az a jó válasz, hogy: nincs. De hogy őszinte legyek, az is jól esik, amikor nemet tudok mondani, és jó döntést hozok. Nem kell mindig, mindenre, hiszen néha valóban kell a vérfrissítés, de nem állandó jelleggel. Mint mindenhol, itt is fontos a mértékletesség, az én esetemben pedig a szekrényem és a bankszámlám is hálás lesz ezért.

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
Legnépszerűbb cikkek: