Csenge a vasárnapi húslevest, Cinti a 30 perces villámebédet cserélte egy menő Buddha-tálra. Leteszteltük Janits-Szabó Virág legújabb könyvét.
A Veganuár apropójából a szerkesztőségben felcsaptuk Janits-Szabó Virág: Buddha-tálak – Vegetáriánus és vegán ételkompozíciók című receptkönyvét, kiválasztottunk két receptet és a hétvégén fakanalat ragadtunk. Cintinek nem jelentett nagy nehézséget a húsmentes fogás elkészítése, hiszen vegán étrendet követ. Csengének viszont meggyűlt a baja a feladattal, mivel nála nincs vasárnap húsleves és rántott csirke nélkül. Beszámoló az ebédlőasztaloktól:
Csenge ezt készítette el: Délies harmónia Buddha-tál
Rendszeres húsfogyasztóként érdekes kihívással néztem szembe, amikor a vasárnapi rántott csirke helyett egy Délies harmónia Buddha-tálat készítettem. A tál öt részből áll: mentapesztós bagett, fokhagymás sült paradicsom, kakukkfüves fehérbab, krémes polenta kukoricával és mediterrán tépett saláta. Őszintén megmondom, hogy egyedül a fokhagymás sült paradicsom és a mediterrán saláta csengett ismerősen, a többi fogást még soha nem kóstoltam. A puding próbája az evés, ezért elindultam beszerezni a hozzávalókat. A bevásárlásnál igyekeztem úgy okoskodni, hogy két főre is elég legyen az étel, ezért mindenből egy picit többet vettem. Hamar szembesültem az első problémával, januárban szinte lehetetlen friss mentát találni. Így a mentapesztót végül menta nélkül készítettem el.
A főzés előtt attól tartottam, hogy órákig a konyhapultot fogom támasztani, mire mindennel elkészülök. Tévedtem! Viszonylag gyorsan, egy óra alatt végeztem az öt részfogással. Persze a készítés közben akadtak nehézségeim, valamiért a polentához szükséges kukoricadara nagyon besűrűsödött. Illetve túlságosan komolyan vettem a „bátran fűszerezz” felszólítást és jóval több bors került az ételbe, mint kellett volna. Ennek ellenére a végeredmény nagyon finom lett! Az volt a legmeglepőbb a számomra, hogy nem kell extrán különleges, és nehezen beszerezhető fűszereket használni ahhoz, hogy finom zöldséges ételeket készítsek. A kukoricás polentába például csak sót, borsot és kakukkfüvet tettem, míg a sült paradicsomra fokhagyma, babérlevél és rozmaring került. Az 5 fogás ízvilága szuperül illett egymáshoz, és olyan ízeket is felfedeztem, amiket eddig még soha. Ráadásul éhes sem maradtam, és ebéd után jóllakottan elterültem a kanapén. Mindemellett volt egy pillanat, amikor arra gondoltam: „Azért ennék mellé fűszeres sült csirkecsíkokat is.” Valószínűleg a megszokás miatt jutott csak eszembe, hiszen a vasárnapi ebédet korábban el sem tudtam volna képzelni hús nélkül. Persze azt nem merem kijelenteni, hogy mostantól rendszeresen készítek Buddha-tálat, de ezek után garantáltan bátrabban fogok zöldséges receptekhez nyúlni.
Cinti ezt készítette el: Vegán satay-tál
Korábban már többször is készítettem Buddha-tálat, főként akkor, amikor a hűtőmben túl régóta pihenő zöldségeket akartam eltüntetni. Ilyen helyzetekben egyszerű a képlet: csak gyorsan összevágok mindent, a finomságok fele megy a sütőbe, a másik fele nyersen kerül a tányérra és egy kis házi hummusszal teszem fel az i-re a pontot. A kicsit rusztikus étel maximum fél óra után már ott gőzölög a tányéromon. Az általam kiválasztott Vegán satay-tállal már egészen más volt a helyzet – tudtam, hogy ezzel elpepecselek majd a konyhában, ráadásul a szükséges hozzávalók beszerzéséről is előre gondoskodnom kellett.
A hétvégén szezámolajjal, kétféle szójaszósszal és quinoával felszerelkezve álltam neki a sütés-főzésnek. Az első problémával ekkor szembesültem – a recept négy főre szólt. Én pedig csak magamra főzök, és egyébként sem vagyok túl nagyétkű. Mivel nem szerettem volna napokig ugyanazt az ételt fogyasztani, ezért elfeleztem az adagot. Így viszont egy halom félig megkezdett zöldség került vissza a hűtőmbe, persze ez egy vegánnak nem jelent gondot. Szerencsére egy zöldség sem landolt a kukában, de legközelebb csak akkor készíteném el ezt az ételt, ha nem egyedül kell elpusztítanom.
De térjünk vissza a konyhai munkálatokhoz! A recept egyáltalán nem volt bonyolult, csak egy kicsit időigényes – legalábbis az eddigi 30 perces Buddha-táljaimhoz képest. Miután a kompozíciót precízen, de a korgó gyomrom miatt egy kicsit sietve összeállítottam, jöhetett az ízpróba. Tudtam, hogy a szezámos-tamarindos zöldségek és a tofu is ízleni fog, de a mangós quinoától és a mogyorómártástól bevallom, egy kicsit féltem. Pedig nem kellett volna. A mártás remekül kiegészítette a sült zöldségeket, a mangó édeskés íze pedig mesésen passzolt a chilis quinoához. A Buddha-tál végül elkészült – igaz az esztétikumon egy kicsit rontott, hogy fanyársakat nem tudtam venni, de az ízek mindenért kárpótoltak.
A könyvet megtaláljátok a BOOOK Kiadó honlapján!
Nyitókép: vaaseenaa/Getty Images
