Sárika, adj szépen puszit a nagybácsidnak! Jajj, milyen kis szégyenlős ez a Pistike! De vékony vagy! Számtalan hasonló mondat hangzik el családi összejöveteleken, ma már tudjuk, milyen károsak ezek. Te hagyod, hogy egy életre megsérüljön a gyereked?
Amit ma még cukinak vagy illedelmesnek gondolsz, azt pár év múlva lehet, hogy nagyon megbánod. Szülőként rengeteg döntést kell meghozzunk, de mindig döntéseink hosszú távú következményeit kell, hogy nézzük. Gyakran izzadsz a családi rendezvényeken, mert az egyébként illemkönyvet csak távolról látott nagynéni egyfolytában beszól, hogy te lányod nem úgy viselkedik mintha a Buckingham palotában nevelkedett volna? Igen: a család fura dolog. Olykor azokat bántjuk meg leginkább, akiket a legjobban kellene szeretnünk. A rokonainkat sajnos nem válogathatjuk meg, az idősekkel meg pláne nehéz dolgunk van. Náluk rengeteg dolog kőbe vésett, nem képesek rugalmasan állni sok mindenhez. De feladni sem szabad. Ha gyermeked van, nem nézhetsz félre. Nem engedheted a családodnak, hogy belekényszerítse a külvilág által elvárt keretek közé, mert abban a hitben vannak, hogy jót tesznek vele. Persze nem könnyű a rosszalló tekintetek kereszttüzében, de tedd a szívedre a kezed. Tényleg az érdekel, hogy mások mit gondolnak? Vagy inkább az, hogy akit a szíved alatt hordtál, egészséges felnőtt legyen?
Miért ilyen szégyenlős?
Ha egy ilyen kedves megjegyzés merül fel, annak – pláne, ha a gyermek is hallja – hosszútávú következményei lehetnek. Egyfelől a gyerek tudattalanul beskatulyázza magát és azt fogja érezni, valami nincsen vele rendben, hiszen Teri néni megjegyzést tett rá. Másfelől az egész család így könyvelheti el, és bárhogyan is próbál majd később kitörni a skatulyából, ez a bélyeg rajta ragad. Ha te nem kezdesz szabadkozni, és így válaszolsz: „Mikinek kedves, és megfigyelő természete van, amit imádunk benne” – már azonnal más a gyerek fekvése. A gyermeked nem érzi majd frusztrálva magát, hanem büszke lesz, a család pedig talán felfogja, hogy ez nem feltétlenül egy negatív dolog és talán szeretettel jobban ki lehet belőle mozgatni, mint beszólásokkal.
Adj egy puszit, te nagyfiú/nagylány!
Te szívesen puszilgatod azt, akit nem kedvelsz vagy éppen nem annyira ismersz? És nem is ölelgeted, ugye? Gondold végig, mire tanítod vele a gyereket. Minden alkalommal, amikor a meg kell puszilnia valakit, akiért nem rajong, saját magából veszít. Azt tanulja, hogy mások elvárásai fontosabbak, mint a saját határai. Ha nagy lesz és majd a diszkóban a fiúk taperolják, lehet, hogy ő lesütött szemmel, mosolyogva hagyja majd. Ugye, hogy így már nem annyira kedves a látvány? Nem arról van szó, hogy ne tudja, mi az illem. Ám ha úgy látod, a gyereknek nincs kedve puszilkodni, ölelgetni, ajánljátok fel helyette a kézfogást vagy egy pacsit. Ezeket nyugodtan gyakorolhatjátok előtte otthon: világosítsd fel, hogy a teste az ő privát szférája. Ő dönti el, kinek az aurájához van kedve odadörgölőzni, ezekre a felkérésekre mondhat nemet, az illedelmes köszönést viszont minden esetben elvárod.
Valamelyik családtagod szülőt játszik
Azokon a családi eseményeken, ahol alkohol is van, kijelenthető, hogy az elfogyasztott mennyiséggel arányosan megnő a politikai vezetők és a pszichológusok száma. Családterapeuták és egyéb tudományos munkatársak törnek elő a rokonokból. Azokkal szemben, akik szakértőre itták magukat és anyáskodni, nevelni kezdik a gyermekedet, elég nehéz kultúráltan fellépni, de nem lehetetlen. Annak érdekében, hogy megmaradjon köztetek az egészséges, bizalomra és egymás tiszteletére épülő szülő-gyerek kapcsolat, mondd ezt: „Itt vagyok, köszi. Te csak élvezd a nagybácsiságot/nagymamaságot és a partit, a szülőséget pedig hagyd rám.”
Te aztán tudsz enni!
Ugye nem kell mondanunk, hogy egy ilyen „ártatlan” megjegyzés miket hozhat elő, akár évekkel később is? Az étkezési zavar az egyik legelterjedtebb pszichoszomatikus megbetegedés. Ráadásul sokat a társadalom mára teljesen elfogad. Ha valaki idegességében falni kezd, vagy undorodik bizonyos ételek textúrájától, az teljesen általánosnak számít – pedig nem az. Ma már tulajdonképpen csak az olyan szélsőséges esetekre kapjuk fel a fejünket, mint az anorexia, vagy a bulímia. Mindegyik kialakulhat gyermekkorban, ebben a korai, érzékeny, tudattalan életszakaszban. Szóval ha valamelyik családtagod ilyen megjegyzésre vetemedne, legyen kéznél ez a két mondat: „minden gyerek különböző és ők tudják mikor éhesek vagy ettek eleget. Mi inkább élvezzük a finom ételeket.”
A barátnőjéről vagy a barátjáról faggatják
Tizenéves korban megjelennek az első kis barátok, barátnők. Még a legjobb családban is akad egy olyan, akinek van egy rosszízű poénja, vagy ugratni és faggatni kezdi az ilyenkor amúgy is érzékenyebb lelkű serdülőt. És bár a tiniknek hatalmas az öntudatuk, meglepő, milyen törékeny a lelki világuk. Még nem tudják hatékonyan megvédeni önmagukat. Ha a delikvens is ott van, még kellemetlenebb a helyzet, de elejét vehetjük a következővel: „tiszteljük meg, kérlek, Pistike magánéletét. Majd ha valamit szeretne mesélni, akkor itt vagyunk és természetesen meghallgatjuk.”
Megjegyzéseket tesznek a külsejére
Legszívesebben mi is megjegyzéseket tennénk arra a felnőttre, aki beszól egy gyerek külsejére, ruhájára, hajára, fogára, stílusára. De szülőként nemcsak hegyi beszédet tartunk, hanem példát is mutatunk: úgyhogy ilyen esetekben befelé elmormolunk pár kedves gondolatot hozzátartozónk felmenőinek dicséretéről, majd közöljük vele, hogy: „szeretnénk, ha Rozika magabiztos és tudatos lenne önmagával kapcsolatban. Az a célunk, hogy komfortosan érezze magát a bőrében, úgyhogy kérlek, próbálj odafigyelni, hogy pozitív, és felemelő hozzászólások hagyják el a szádat.”
Ezeket a határvonalakat, bár még olykor saját magunk számára is nehezen húzzuk meg határozottan, a legnagyobb tisztelettel kell kinyilatkoztatni a családnak és következetesen, higgadtan betartatni. Ha eddig problémánk akadt ezzel, akkor itt a remek lehetőség kilépni abból a belénk nevelt szerepből, hogy jó kislányként mindenkinek megfeleljünk, és itt az idő, hogy kiálljunk a gyermekeink mellett.
Nyitókép: terrababy/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 5 figyelmeztető jel, amikor hallgatnod kell a megérzéseidre
- Ha elgurul a pöttyös: 5 dolog amit tehetsz, ha dühöng a gyermeked
- Ezt a 7 mondatot tanítsd meg a gyermekednek, hogy kiegyensúlyozott felnőtt legyen
