Az élet nem tündérmese. Ha elhagyod a fél cipődet, az azt jelenti, berúgtál... Vicces történetek, amelyek azért jöhettek létre, mert magasabb volt az alkoholszintünk a kelleténél.
A Másnaposok című filmet senkinek nem kell bemutatni, és ha lehet egy tippünk, akkor bármit lefogadnék, hogy nem csupán fantazmagória és van némi valóságalapja. Hogy mennyire így van, mutatja, hogy nekünk is van néhány olyan sztorink, amiből biztos tudott volna készülni egy egészestés, teltházas hollywoodi produkció. Mert ne felejtsétek el: nincs unalmas hétköznap, csak kevés alkohol…
Pink-Power
Helyszín: Róma. Vallásos főváros, vasárnap reggel 9 óra, óriás csajbuli után egy emelkedőn kiszálltam a taxiból, amikor is a zsebemből kiesett egy neon rózsaszín 25 centis műbroki. Ami a fizika törvényeinek megfelelően, előbb szépen lassan, majd egyre gyorsabban elkezdett gurulni lefelé a lejtőn, ki a főútra. Valamiért hirtelen rendkívül fontosnak éreztem a megállítását, úgyhogy elkezdtem szaladni utána és kiabálni, hogy: STOP IT! STOP IT! ITS A PENIS! Majd a forgalmat megállítva összeszedtem a főút közepén, nem kis felháborodást keltve. Eközben a többiek fentről szurkoltak teljes hangerővel. Egyébként a mai napig rejtély, hogyan került hozzám, de 19 voltam. No judge, please.
A kutyafáját neki
Görögországban nyaraltunk, és az egyik este úgy döntöttünk, kicsit kieresztjük a gőzt, kirúgunk a hámból. Őrületeset táncoltunk, rengeteget nevettünk, ismerkedtünk, és egy sráccal telefonszámot is cseréltünk. Sajnos a klubban elhagytam a telefonomat, és a barátaimat is, a szállásunk címére pedig szintén nem annyira emlékeztem. Egy darabig bolyongtam a kis utcácskákban, majd rábukkantam egy buszmegállóra. Gondoltam, a sofőr majd segít valahogy hazatalálnom. Leültem a megállóba. Éppen a sráccal csókolóztam – persze álmomban –, amikor arra a snittre ébredtem, hogy egy kóbor kutyával lefetyelek az aszfalton…
Kara-OKÉ?
Nyaralni voltunk a lányokkal Thaiföldön, amikor kiderült rólam, hogy még sosem rúgtam be úgy, hogy a wc-felett kelljen tartani a hajam. Ezt megkoronázandó, gondoltuk, átlépünk a barátságunk eme tűzkeresztségén is – ha már a közös tetováláson túl voltunk – és elmentünk Phuket akkori legelegánsabb helyére iszogatni. Antialkoholista lévén egy tequilával gondoltam a bekezdést, ami után, mondhatni, rögtön fényt kaptam és ráborítottam még két-három duplát.
Ezen a ponton tűnt csak fel mindannyiunknak, hogy karaoke-est van a szállodában. Ekkor már kellően bátrak is voltunk egy fellépéshez. Felrohantunk hát a színpadra, majd türelmesen, háttértáncolva vártuk, hogy véget érjen az éppen kornyikáló produkciója. De a csaj csak nem akarta abbahagyni és belekezdett a következő számba is… Azt is gondos, összeszedett koreográfiával végigtáncoltuk a háta mögött, majd mivel láttuk a nézőközönség izgatott várakozását, több esélyt nem adva a pofátlannak, kezembe vettem a dolgokat. Odamentem és megfogtam a mikrofont, jelezve, elérkezett a mi időnk.
Egy kis csajos huzavona alakult ki kettőnk között, amit a barátnőm egy finom bokánrúgással zárt le. Ekkor a nő végre átadta a mikrofont, mi pedig elmagyaráztuk, hogy Madonna Like a Virgin című számát szeretnénk elénekelni. A zenekar nagy nehezen, de felfogta a kérést, mi pedig mind a hatan beleadtunk apait-anyait. Csak két nappal később, amikor fel tudtunk kelni, derült ki számunkra a felvételekből, hogy egyébként egy önálló est volt, nem pedig karaoke. De gyorsan feledtette velünk a gerillaakciót az a sok Bhat, amit a karaoke után zsebelhettünk be valamelyik szórakozóhely bárpultján táncolva.
Aprócska kalapocska
Egyik éjjel, már nem voltunk szomjasak, de megindultunk a barátnőmmel a benzinkútra utánpótlásért. Visszafelé ahogy néztük az utat, láttuk, hogy ott fekszik egy elgázolt macska. Elhatároztuk, hogy ásunk szegénynek egy gödröt, aztán majd belehúzzuk valahogyan. Térden állva, kezünket, körmeinket nem kímélve ki is vájtuk a kegyeletünket jelképező méretes sírhelyet, majd amikor egy kis keresztet is készítettünk faágakból, odamentünk a tetemhez, hogy belevonszoljuk. Csak amikor megfogtuk, vettük észre, hogy ez az én saját szőrmesapkám. Úgyhogy végül is nagy volt az öröm. Csak talán az egyórás ásás előtt célszerűbb lett volna bevizsgálni a tetemet, amit valószínűleg az odaúton való botladozáskor veszítettem el a fejemről.
Szemü-geg
Előkerültek hát a telefonok, szelfik és publikálásra nem méltó videók tucatjait pörgettük végig, hogy megállapítsuk: bizony, szemüvegben indultam el otthonról (bravó, Watson, egyébként az ajtón sem találok ki nélküle…), két pálinka között még a fejemen volt, ám azután összeomlott a tér-idő kontinuum, s az okulárém valahol a Bermuda háromszög, a fekete lyuk és a szükség szobájának valamelyikében végezte. (Nyilván semmi köze nem volt hozzá, hogy az este egy óvatlan pontján véletlenül a pogo közepén találtam magam.)
Csalódva hazafelé vettük az irányt, egymásba kapaszkodva kellett megtennünk az utcahosszt, természetesen nem a szédülés, hanem átmeneti vakságom volt az oka, az italos pult jelzőfényei nélkül ugyanis a tájékozódási képességem a nulla felé konvergált. Hogy hogyan kötött ki barátnőm repohara az egyik útba eső, kihalt gyárépület udvarán, arra már hét öregasszony sem emlékszik. Jó szamaritánusként ő azonban úgy döntött, aznap este senkit nem hagyunk hátra, így mire kettőt pislogtam és befókuszáltam, már a kerítés tetején egyensúlyozott, egy ninja kecsességével. Se. Arra, hogy mi történt közte, a kerítés és a kiégett gyep között, másnap az egész testét borító lila foltok, s néhány artikulálatlan, üvöltő nevetésbe fulladó videó adott sejtelmes választ.
És neked, mi a történeted?
Nyitókép: wundervisuals/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
Tedd meg a befizetéseidet, mi pedig megnöveljük a nyerési esélyeidet maximum 275 000 forintig. (x)
