A double income, no kids, vagyis dupla bevétel, nulla gyerek életforma mozaikszava a DINKY - a tudatosan vállalt gyermektelenség fogalma.
Nem új keletű jelenségről beszélünk, ez az életmód a 80’-as évektől kezdve terjedt el, és napjainkban egyre több és több pár választja az édes kettest a családalapítás helyett.
Gyerek nélkül nem is élet az élet…
Hangoztatják sokan világszerte, persze csak azok, akiknek van. Sajnos általános jelenség, ha valaki nem szeretne gyermeket, rögtön önzőnek titulálják. Pedig az érintettek csupán máshogy állnak a dolgokhoz, amihez egyébként minden joguk megvan.Rengeteg indok sorolható fel pro és kontra mindkét életformával kapcsolatban, a legfőbb tényezőt viszont sosem szabad elfelejtenünk:
Szilvia és Máté talán az egyik legharmonikusabb pár, akiket ismerek. Ezer éve együtt vannak, mint a borsó meg a héja. Szép otthonuk van, szuper munkájuk, amit élveznek, rengeteget utaznak és imádnak étterembe járni, mindenük megvan. Gyermekre viszont már nem vágynak, mert az ő életük így kerek.
„Volt idő, amikor a gyerektéma nálunk is napi szinten terítéken volt, főleg, hogy a család és a környezetünk is rendszeresen kérdezgette, mikor jön már a kis trónörökös, amitől minden alkalommal égnek állt a hajam” – meséli Szilvi a „dinky-lét” előtti életszakaszról. „Majd jön, egyelőre tök boldog minden, élvezzük az életet, még nem vagyunk felkészülve egy pelenkás bajkeverőre, de egyszer persze, mi is szeretnénk gyereket” – hangzott el a megnyugtató válasz minden alkalommal. „De pár hónappal később engem elfogott egy fura érzés, hogy apa akarok lenni, mégpedig mielőbb!” – vág közbe Máté. „Még aznap este megkértem Szilvit, hogy szüljön nekem egy szépséges kislányt. Vagy kisfiút.” – teszi hozzá. Bár Szilvi nem sürgette a gyerekvállalást, mégis jól esett neki Máté őszinte vallomása és belement, hogy elkezdjék a „próbálkozást.”
Teltek-múltak a hónapok, évek, de a várva várt gyermekáldás nem jött. Mindkettőjükben más és más jellegű feszültséget okozott ez, ami nyilván a kapcsolatukra és a hétköznapjaikra is rányomta a bélyegét. Az addig kompakt kis életük tele lett szorongással, amelyet a folyamatos sikertelenség táplált. „Rájöttünk, hogy nem a mi hibánk, hogy nem jön össze a baba, és nem szabad hagynunk, hogy ekkora nyomást és feszültséget gerjesszen köztünk a hiábavaló próbálkozás. Egy a lényeg: mindennél jobban szeretjük egymást. Végül úgy döntöttünk, nem indulunk el az olyan küzdelmes utakon, mint az örökbefogadás vagy a lombik, inkább visszatérünk a korábbi kényelmes és boldog életünkhöz, ami bizony már mindkettőnknek hiányzott. Ez egy fontos döntés volt részünkről, mérlegeltük, hogy a régi életünk boldogsága és kényelme fontosabb számunkra, mint egy „édes küzdelem”, amibe ha belevágunk sem biztos a pozitív végkifejlet.” – fejtette ki Máté.
Idővel a család is elfogadta Szilviék döntését, bár kezdetben sokan jöttek jó tanácsokkal az alternatív módszerekkel kapcsolatban. Időbe telt mire elfogadta a „világ”, hogy ez a két ember köszöni szépen, de tökéletesen megvan gyermek nélkül is boldogan.
De nem mindenáron. Hogy el tudnám-e képzelni gyermek nélkül az életemet? El. Mert rengeteg egyéb dolog van, ami boldoggá tesz. Ennek ellenére mindent el fogok követni azért, hogy anyává válhassak, de ha a sors más utat szán nekem, azt is elfogadom. Szomorúan látok sok lányt és asszonyt, akik képtelenek továbblépni a gyermektelenség tényén, a szorongás és szomorúság lassan felemészti életük minden részét. Hasonló cipőben jársz? Mi lenne, ha mostantól úgy gondolnál erre: ha megadatik, az fantasztikus, ha esetleg nem, akkor meg ott a többi egyéb fantasztikum, amit tartogat a földi élet?
A cél
Végülis mindenképp az lenne, hogy az ember megtalálja azokat a dolgokat, amik őt boldoggá teszik, legyen az egy gyermek, a túrázás, egy pohár buborékos pezsgő vagy a régi autók. Egy életünk van, és ha már megkaptuk a lehetőséget, hogy különböző és a számunkra legmegfelelőbb módon éljük azt, igenis kutya kötelességünk „kimaxolni” az opciókat. Világra hozni egy kisembert, igazi csoda – de egy életre szóló feladat, amit sosem lehet „szüneteltetni”. Ha nem jön az érzés mélyen belülről, nem is szabad erőltetni. A társadalmi elvárások már úgyis kezdenek kimenni a divatból.
Ezért én azt mondom: inkább élj úgy, ahogy neked a legjobb.
Szerző: Csóka Korinna
Nyitókép: Christian Widell/Unsplash
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- 4 egyszerű tipp a boldog és optimista élethez
- Találd meg a boldogságod a munkádban! Ez a képlet felnyitja a szemed!
- Mi konstans sírva vigadunk, míg körülöttünk virágzik a boldogság kultusza
