Több mint 10 év telt el azóta, hogy Viszkok Fruzsi elindította a blogját, majd a vlogját, amelyeken számtalan hasznos életmódtanácsot megosztott már. 2021 májusában pedig kiadta első könyvét: ebből megtudhatod, hogyan menedzseli hatékonyan a napjait.
Az évek során számtalan cikket és könyvet elolvastam arról, hogyan menedzselhetem sikeresen az életem és a teendőim: ha a feladatokról van szó, listaírásban már profi vagyok, és azt is tudom rangsorolni, melyik tétel a legsürgősebb mind közül. A hatékony időbeosztással viszont hadilábon állok, és hajlamos vagyok (feleslegesen) széttördelni az energiáimat… Szóval az nem is kérdés, hogy van hová fejlődnöm – ahogyan az sem, hogy ehhez, mint mindenkinek, úgy nekem is motivációra van szükségem néha.
Egy sokadik olyan napon, amikor azt éreztem, sosem érek a to-do listám végére (Sőt, az egyre csak hosszabb lesz!), úgy döntöttem, egy időre szünetet tartok, és már úgyis mindegy alapon félreteszem a kötelezettségeimet. Méghozzá azért, hogy elolvashassam Viszkok Fruzsi „Tedd rendbe az életed!” című könyvét. A YouTube-vloggerként ismert szerző ugyanis azt vallja, ő az átlagnál jóval több feladatot kipipál egy nap során. Ráadásul ehhez sem Hermione Granger időnyerőjére, sem alvásmegvonásra (esetleg klónozásra) sincs szüksége. Fruzsi könyve egytől egyig egyszerű, de hasznos praktikákkal és tanácsokkal van tele, amiket TÉNYLEG bárki beépíthet a mindennapjaiba – legfeljebb akkor nem, ha szándékosan kifogásokat keres rá.
És bár már a könyv elolvasása arra motivált, hogy nekem is ideje rendbe tenni az életem (már ami a feladataimat és a hatékonyságomat illeti…), a Fruzsival való beszélgetés végérvényesen meggyőzött arról, itt az ideje bizonyos első lépéseknek.
(P.S. A kötetet pár óra alatt el lehet olvasni, de érdemes mellé kikészíteni egy jegyzetfüzetet, kiemelőfilcet vagy csak post-iteket, hogy a számodra hasznosnak ítélt részekhez könnyedén visszatérhess később.)
– A Tedd rendbe az életed! című könyved egyik fejezetében kiemeled, a reggeli rutinod egyik legfontosabb része az énidő, az, hogy ébredés után ne nyúlj azonnal a telefonodhoz. Mivel éppen a korai órákban beszélünk, kicsit adja magát a kérdés: hogyan indult a mai napod?
– Szokás szerint olvasással. (mosolyog) Ha tudatosan odafigyelek arra, hogy ne külső tényezők (akár egy Instagram-poszt vagy egy hír) határozzák meg azt, hogy milyen legyen a hangulatom, akkor észrevehetően jobban kezdődnek a reggeleim. Éppen ezért igyekszem ezt a szabályomat betartani, és megpróbálok minden nap úgy ébredni, hogy legyen énidőm.
– Nem titok, hogy igazi könyvmoly vagy. Mit olvasol most?
– Az Ida regényét Gárdonyi Gézától.
– A videóidban gyakran beszélsz Szerb Antalról is, arról, hogy az Utas és holdvilág az egyik kedvenc regényed. Mit tapasztalsz, elkezdett nyitni a fiatalabb generáció is a klasszikus művek felé?
– Számomra az Utas és holdvilág volt az első olyan szépirodalmi könyv, amit magamtól vettem le a polcról. Azelőtt a kötelező olvasmányok miatt eléggé elidegenedtem a magyar szépirodalomtól, tehát Szerb Antal szerettette meg velem azt újra. Általa jöttem rá, milyen csodaszép is a nyelvünk, ez ragadott magával. Ezért is tanácsolom azt mindenkinek, hogy bátran merjenek kísérletezni.
Meglehet, hogy én egy buborékban élek, de mégis azt látom, hogy az olvasás kezd újra divatba jönni és a klasszikusok iránt is egyre jobban érdeklődnek az emberek. Ennek nagyon örülök.
– Ha a könyvekkel töltött énidőd véget ért, belekezdesz a munkába, amit te már a koronavírus-járvány kirobbanása előtt is otthonról végeztél el. Sokan azonban a pandémia alatt ismerkedtek meg a home office fogalmával. Te mint tapasztalt otthoni dolgozó, mit gondolsz, mik a legnagyobb buktatók, amibe a legtöbben beleestek?
– Azt látom, hogy a home office munkavégzés legnagyobb előnye egyben a hátránya is. Hajlamossá tehet a lazaságra, hiszen mindenkinek magának kell kitalálnia és beosztania a saját napirendjét – sem a főnökök sem a kollégák nem ülnek ott senki mellett. A túlzott szabadság, ami ilyenkor beleszakad az emberek nyakába, pont a visszájára fordul: felborítja a hétköznapokat, ha a munka és a magánélet összemosódik. Szerintem ez okozta a legnagyobb problémát a többségnél, illetve az, hogy nem alakítottak ki otthoni munkakörnyezetet. Magamon is azt tapasztalom, hogy sokat számít, ha megvan a lakásomban az a kis zug, amiről tudom, hogy az a dolgozósarkom. Más mentalitással ülök le ehhez az asztalhoz, mintha mondjuk a kanapéról vagy a hálószobából próbálnám meg elvégezni a feladataimat. Hatalmas kihívást jelentett az embereknek a tavalyi évben, hogy megtalálják a saját határaikat.
– Akkor, ha jól sejtem, a te esetedben a pizsamában dolgozás is elképzelhetetlen…
– Meg sem fordul a fejemben! (nevet) Természetesnek tartom, hogy reggelente átöltözzek.
– A barátaid hívták fel a figyelmedet arra, hogy neked sokkal több feladat elvégzése belefér egy napba, mint nekik. Ez a visszajelzés inspirált arra, hogy könyvet írj azokról a módszerekről, amelyek segítettek rendbe tenni az életed?
– Igen, részben ez motivált, illetve a Youtube-csatornámra érkező visszajelzések is közrejátszott a döntésemben. A videóimban ugyanis már többször beszéltem arról, hogyan osztom be a napjaimat, mennyire fontosnak tartom a célkitűzéseket, a rutinokat és a megfelelő szokásokat. A nézőim mindig pozitívan reagáltak ezekre, és többször is előfordult, hogy ami nekem evidens volt, számukra új és hasznos információt jelentett. Többek között ezért is fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ezeket a tanácsokat és tippeket össze kellene gyűjtenem egy könyv formájában. Fontos volt számomra, hogy a lehető legszemélyesebben írjam meg a könyvet, mintha beszélgetnék valakivel. Éppen ezért rendkívül jólesik, ha azt írják, hallják a hangomat olvasás közben. (Fruzsi a megjelenés óta számtalan fotót kapott arról, ki hogyan rendezte át például a gardróbját a kötet hatására. – a szerk.)
– A könyved egyik alapfelvetése hogy a környezetünk tisztasága és rendezettsége, illetve a belső összeszedettség összefügg egymással, tehát nálad mindig harmónia és tisztaság uralkodik. Azért van olyan, hogy még Viszkok Fruzsinak is van mit rendbe tennie?
– Persze, nálam sem tökéletes mindig minden! De az alapvető tisztaság és rend megtartásával soha sincs problémám. Azt pedig kimondottan terápiás foglalkozásnak fogom fel, ha valamit újra rendszereznem kell. Ilyenkor tényleg úgy érzem, mintha a gondolataim is megtisztulnának, hiszen lekerül a vállamról egy feladat terhe, amit úgyis meg kellene csinálnom.
„A belső összeszedettség és környezetünk rendje összefüggnek, nincs egyik a másik nélkül.” – Viszkok Fruzsi
– Veled is előfordul néha, hogy meggyűlik a bajod azzal, miként motiváld magad?
– Az elmúlt időszak engem is kihívások elé állított. A járvány első hónapjaiban hihetetlenül motivált voltam, hogy végre mindent meg tudok csinálni, amire korábban nem volt időm. Aztán teljesen elvesztettem a lelkesedésem. De a könyvemben említett praktikák nekem is segítettek.
Ahhoz is nehezen szoktam hozzá, hogy lassabban is élhetem az életem: de felismertem, hogy nem az visz előre, ha minél több feladatot bezsúfolok a napjaimba, hanem ha kiegyensúlyozott vagyok.
– Mi az, ami igazán kikapcsol téged a munkából?
– Egyértelműen az olvasás! De időnként környezetváltozásra is szükségem van: ilyenkor elmegyek sétálni vagy futni. Szeretek a természetben lenni, ez teljesen ki tud zökkenteni a hétköznapok problémáiból.
– Számtalan módszert, gyakorlatot és feladatot bemutatsz a könyvedben, de azért azt jól tudjuk, ha az ember feje felett összecsapnak a hullámok, egyetlen teendőhöz sem fog hozzá szívesen. Melyik technikát ajánlanád azoknak, akik azt érzik, egyszerűen nem tudnak uralkodni a káosz felett?
– A Pomodoro-technikát emelném ki, mert ha végtelenül hosszú a teendő-listám én is nehezebben kezdek hozzá a tételekhez. Minél több pontot írok fel rá, annál inkább hajlamosabb vagyok a halogatásra. A Pomodoro éppen a kezdő lépéshez ad lökést.
– A kötetben többször is utalsz Marie Kondora. Mit gondolsz, mit mondana, ha szétnézne nálad? Lenne olyan dolog amiben még fejlődésre biztatna?
– Egészen biztosan! Én az ő elképzelését egy kicsit már túlságosan puritánnak és végletesnek tartom. Mindezek ellenére azt gondolom, ő is meghagyja azt a szabadságot az olvasóinak és követőinek, hogy az irányelveit felhasználva önmaguk dönthessék el, hogyan alakítják át az életüket. Nem kell mindenkinek ugyanolyan egyszerűségben élnie.
– Ezek szerint nem értesz vele egyet abban, hogy 30 könyv is elég lehet a boldogsághoz?
– Az én könyvespolcomra csak azok a művek kerülnek fel, amiket végigolvastam, és azokat olvasom végig, amik tényleg tetszenek és valóban szeretem őket. Korábban hajlamos voltam arra, hogy olyasmit is kényszeresen folytattam, amit igazából egyáltalán nem tartottam élvezetesnek. Mégsem akartam feladni, hiszen már időt és energiát fektettem bele. De ezzel megfosztottam magam attól a lehetőségtől, hogy olyasmit vegyek a kezembe, ami tényleg érdekel. Ezt igyekszem is tartani, így azoktól a könyveimtől nem vagyok hajlandó megszabadulni, amelyeket már feltettem a polcra. Sőt, úgy tekintek rájuk, hogy ezeket a köteteket majd az unokáim is olvasni fogják.
– Milyen érzés volt a saját könyvedet feltenni a polcra?
– Fantasztikus érzés volt, amikor megkerestem, hova fog bekerülni szín szerint, és oda is tehettem. (Fruzsi szín szerint rendezi el a könyveit otthon. – a szerk.) Kettő példányom van belőle itthon, az egyiket a könyvespolcon tartom, a másikat a dolgozószobámban, abban a gyűjteményben, ahol a határidőnaplóim és a tervezőim sorakoznak. Jólesik így együtt látni, miket alkothattam meg az évek során.
Nyitókép: Horváth Károly
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- „Nem jelenthetjük ki, hogy valaki száz százalékig felkészülhet egy nevelt gyermek érkezésére.”– Stájn Emmát, a Kőbölcső szerzőjét kérdeztük
- „A lemondás nem vesz el tőlünk, csak egy másik vágányra terel minket” – Pokorny Liát, a Holnapra is marad szerzőjét kérdeztük
- „Azt hiszem, jó érzékkel tapintottam rá valami univerzálisra” – Benedek Ágotát, a Rumbarumbamm szerzőjét kérdeztük
