Bennem is élt a sztereotípia arról, hogy kik táncolnak a rúdon. A polefitnessről sem gondoltam, hogy más lenne. Pedig az. Ámulva néztem, ahogy ezek a lányok kitartják magukat, és be kell vallanom, én is ilyen törzsizomzatot szeretnék.
Minden negatív véleményem ellenére kipróbáltam a polefitnesst. Muszáj megkülönböztetni ezt a rúdtánc szótól, hiszen utóbbinak van egy eléggé pejoratív értelme. Én is beleestem abba a hibába, hogy egy kalap alá vontam a kettőt. Amikor először találkoztam ezzel a mozgásformával, lenézően figyeltem azokat a lányokat, akik falatnyi naciban, topban a rúd mellett mászkálnak. Majd megláttam, miket csinálnak.
Őszinte leszek: lenyűgözött, amit láttam, viszont még mindig nem gondoltam, hogy képes lennék maximális önbizalommal tekeregni sortban, haspólóban a rúd körül. Ezek a lányok nem csak csinosak, de erősek is. Ebben a mozgásformában a törzsizomzatra helyeződik a legnagyobb hangsúly, viszont lábbal és karral is meg kell tudni magad tartani nagyon feszesen, hogy látványos legyen a mozdulatsor.
Strong is the new sexy
jelmondattal akartam élni, és ehhez a polefitness ideálisnak tűnt. Ötvözi az erőt és a nőiességet, rendkívül látványos. Pont erre volt szükségem.
Amikor szembejött egy cikk róla, elolvastam, videókat néztem, de mégsem vágtam bele. Csak kívülállóként szemléltem. Majd megláttam, hogy ingyenes próbaórát hirdetnek az egyik helyszínen.
Na, akkor most vagy soha
Regisztráltam, és már ettől tettre késznek éreztem magam. Elképzeltem, ahogy a barátnőimnek és a barátomnak mutogatom majd a videót, amin én – akitől ez rendkívül távol áll – rúdtáncolok. Teljesen megváltozott a hozzáállásom: alig vártam, hogy olyan extrém forgásokat, kitartásokat csináljak, mint a profik. Tudtam, hogy ahhoz hónapok, akár évek kemény gyakorlása vezet, mégis elképzeltem, ahogy sorra csinálom a nehéz elemeket.
Annyira készültem az edzésre, hogy el sem olvastam a dress code-ot: az ajánlott viselet térd fölé érő rövidnadrág és kényelmes felső. Mikor mindenki ilyen szettben állt körülöttem, akkor jöttem rá, hogy ennek az a célja, hogy jobban meg tudjam magam tartani a rúdon, hiszen a ruha csúszik, a bőröm viszont tapad. Majd legközelebb – mondtam, miközben térd fölé tűrtem a leggingsemet.
Az első elem az ülő macska névre hallgatott. Elvileg a legkönnyebb, kezdő forgás, ránézésre is teljesen kivitelezhető. Odaléptem hát a rúdhoz, félretettem minden előítéletemet, és bedobtam az ülő macskát. És nem! Nem, senki sem dugott pénzt a bugyimba, és ezzel át is törte nálam a sztereotípiák falát ez a sportág.
Rúd:Előítéletek – 1:0
Azt meg kell említenem, hogy minimális rettegést éltem át – mint minden új, ismeretlen helyzetben. Eldől a rúd, eltörik, én török el, fejre esek, fenékre esek, jön a mentő stb. Egyik sem történt meg. Túléltem, és megszerettem. Be kellett látnom, hogy teljesen feleslegesen gondolkodtam lenézően a poleftinessről és a rúdtáncról is.
Amint lemásztam a mini emelvényről, az oktató elismerően bólintott, és megdicsérte a produkciómat. Pedig én csak egy alapforgást csináltam… Mégis azt mondta, hogy nagyon szép volt. WooHoo! Az oké, hogy fejben a világ legszexibb nőjének éreztem magam, de hogy még látványra is fogyasztható volt, amit műveltem, azt nem gondoltam volna.
Olyan hamar véget ért a 45 perces próbaóra, hogy kedvem lett volna még legalább egyszer ennyi időt rászánni. Otthon utánanéztem, ezen a helyszínen mikor vannak az edzések, és mennyibe kerül az óra. Eldöntöttem, amint lejár az aerobikbérletem, polefitnessre váltok. Ki akarom ismerni ezt a sportágat, olyan feszes törzsizomzatot szeretnék, mint amilyen a profiknak van. El kell ismernem, nagyon menő mozgásforma ez.
Büszkén küldtem el a barátnőimnek és a barátomnak a videót az egyik forgásomról. Kommentben pedig azt írtam viccesen: megvan a B-terv, ha nem jönne be az eddigi munka. Ők csak annyit tanácsoltak, hogy ne ilyen fejet vágjak, mert akkor rövid karrier elé nézek. De gratuláltak a sportteljesítményemhez. A barátom pedig tágra nyílt szemekkel leste, hogy most tényleg az ő barátnője pörög a rúdon – mérsékelten csábos ábrázattal.
Hey, Miss Sexy!
Elgondolkodtam azon, miért is nem mertem ebbe belevágni. Nőies vagyok alkatra, többnyire öltözködésre is, viszont nem tartom magam szexinek. Hovatovább, nem is esik jól, ha szexinek titulálnak. Az nem én vagyok. Persze, tetszenek a bókok, de azokba is általában belepirulok. Nem vagyok olyan, aki sorra veszi le az embereket a lábukról – főleg nem rúd körül tekeregve.
Jól érzem magam a bőrömben, de nem tartom magam csábos, végzet asszonya típusú nőnek. Viszont ezután a 45 perc után úgy éreztem magam, mint Amy Schumer a Túl szexi lányban: kicsattantam az önbizalomtól, és maxon volt a szexuális kisugárzásom. Kb. mint még soha. Még akkor is, ha közben az arcom a pánik és a meglepődés furcsa elegyét tükrözte.
Pont azért vennék részt ismét ilyen órán, hogy ugyanezt érezzem. Tuti, hogy keskenyebb lett a derekam – érzésre legalábbis mindenképp. Maximális komfortzónán kívüli élmény, és pont ezért gyakorolt rám ekkora hatást. Végül döntöttem: ez nem egyszeri kaland lesz, hanem folytatásos fitneszélmény.
Ha tetszett a cikkünk, ezt is ajánljuk neked:
- „Behunyt szemmel sikítottam” – Így küzdöttem le az egyik legnagyobb félelmemet
- Képes vagy szokásaid megváltoztatására?
- Egy hétre elhagytam a cukrot: így reagált a testem a kihívásra
