Előfordul, hogy a gyerkőc előtt emeled fel a hangod? A szakember szerint ez teljesen rendben van, de ha a vita a gyerek előtt zajlik, ezekre a játékszabályokra oda kell figyelni.
Bár elég érdekes családszerkezetben nőttem fel – keményen dolgozó anyával, (az igazi mellett) pótnagymamákkal –, azt kell mondjam, ez a furcsa patchwork nagy békességben működött. És úgy nyolcéves koromig abszolút nem hallottam felnőtteket vitázni. Erre sem azért emlékszem, mert olyan nagy traumát okozott volna, inkább csak mert nem értettem, mi történik. Az egyik pótnagyim és a férje kaptak össze valamin, ami rögtön abba is maradt, amikor észrevették, hogy ott állok az ajtóban. Hirtelen azt hittem, az egész miattam történik, de gyorsan elmagyarázták, hogy ez teljesen normális. Mert hát a felnőttek bonyolultak, és van, hogy nem értenek egyet. És olyankor jön a vita. Több mint 30 év távlatából visszagondolva, egy művész férjjel és egy 12 éves „ajándék” leányzóval, már sokkal jobban értem, hogy megy ez. És naná, hogy néha nálam is elszakad a cérna – az esetek 90 százalékában a rend, illetve annak hiánya miatt, 10 százalékban pedig azért, mert a férjem elfelejtett valamit –, és igen, megfordult már a fejemben, hogy amikor felemelem a hangom, az hogy hat a lassan kamasszá cseperedő leányzóra. Rendben van, hogy találkozik ilyen helyzetekkel, vagy lelki sérültté tehet a vita a gyerek előtt? Ebben kértem nemrég Google barátom segítségét, ő pedig – szokásához híven – most sem hagyott cserben.
A játékszabályokra figyelj, ha a vita a gyerek előtt zajlik
Janine Domingues, a Child Mind Institute vezető pszichológusa szerint a gyerekek előtt való veszekedés belefér néha. Sőt, teljesen rendben van, a játékszabályokon azonban sok múlik. Tartsátok be az alábbiakat, és Domingues szerint tuti, hogy senkiből nem lesz lelki sérült.
1. szabály: A tisztelet. Bántó és tiszteletlen dolgokat mondani, káromkodni – ez általában véve kerülendő vita közben, de a gyerekek előtt pláne. „Van különbség a veszekedés és a verekedés között – fogalmazott Domingues. – Nem baj, ha a gyerekek látják a véleménykülönbségeket, amikor a vita hevesebbé válik, de az az erőfeszítés, hogy mindig tisztelettudóak maradjunk, és hallgassuk meg a másik ember álláspontját, mindig legyen szem előtt.”
2. szabály: Ne olyan hevesen. Ha már érzitek, hogy érik az összezörrenés egy olyan kérdésben, amiről tudjátok, hogy valószínű nem lesztek visszafogottak, akkor a szakember szerint várjatok addig a pillanatig, amikor nem forronganak az érzelmek, illetve amikor nincs ott a gyerkőc. Ez nem az elkerülésről szól, hanem arról, hogy akkor találjunk teret a dolgok megbeszélésére, amikor az érzelmeitek viszonylag nyugiban vannak. „A szülőknek mindig azt tanácsoljuk, hogy akkor üssék a vasat, amikor hideg” – mondta Domingues. Hozzátéve, hogy ez különösen igaz, ha ismétlődő vitamintákról van szó, vagyis olyan témákról, amelyekről már tudjátok, hogy az érzelmi szint és a hangerő növekedésével járnak együtt.
Megoldás és kommunikáció
3. szabály: Mindig mutass megoldást. Ha például a mosogatóban lévő edényeken megy az adok-kapok, sokat jelenthet, ha a gyerkőc látja, hogy a végén a dolog megoldódik: aki otthagyta, szépen visszaslattyog és elmosogatja. A pszichológus szerint egyébként már egy „sajnálom” vagy „bocsi” is fontos jelentést hordoz. Ezzel demonstrálhatjuk – ha nem is a megoldást, de – azt, hogy a dolgok javításán dolgozunk.
Végső soron arról van szó, hogy megtanítsuk a gyerekeinknek, hogy az emberek nem érthetnek mindig egyet, de közben lehetnek kedvesek és szeretetteljesek egymással. Más szóval, egy szóváltás vagy véleménykülönbség nem mindig jelenti a legrosszabbat. „A gyerekek azt gondolhatják, hogy »a szüleim utálják egymást«, vagy »El fognak válni!«. Világossá kell tenni számukra, hogy a dolgok rendben vannak” – magyarázta a szakember.
4. szabály: Ha elveszíted a hidegvéred, erről is beszéljetek! A lényeg: Nem akarod, hogy a gyerek találgasson vagy bizonytalanságban érezze magát. Ez azt jelenti, hogy ha mégis elveszted a fejed egy stresszes témán, akkor nyugodtan térjetek vissza rá együtt és beszéljétek meg a dolgot. Domingues szerint ezt elég egyszerűen meg lehet tenni. „Nagyon feszültnek éreztem magam abban a pillanatban, és az érzelmeim magukkal ragadtak. Sajnálom, ha ez ijesztőnek tűnt” – mondta. De az is jó megoldás lehet, ha megkérdezed, ő hogy érezte magát, mire gondolt, amikor látta és hallotta az esetet. Ez nyitva hagyja a kommunikációs csatornákat. A gyerek tudni fogja, hogy elmondhatja az érzéseit, hogy biztonságban van, de azt is, hogy ti a pároddal partnerek vagytok a dolgok megoldásában, neki pedig nincs mitől tartania.
Forrás: Purewow.com
Fotó: SDI Productions/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Találd meg a hangot gyermekeddel: úgy beszélj, hogy értse is
- 6 kérdés, amit fel kell tenned, ha a gyereked rossz fát tett a tűzre az iskolában
- Így kezeld a veszekedést egy kamasszal
