Pár nap alatt felrobbantották a Facebookot a Játékszín sajtófőnökének videói: Várkonyi Judit úgy döntött, humoros oldaláról fogja meg a karanténhelyzetet, és online tanárként, vicces órákkal szórakoztatja ismerőseit.
– Ha jól tudom, minden egy poszttal kezdődött a privát oldaladon márciusban, amiben online matekkorrepetálást vállaltál…
– Így van: a barátaim és Facebook-ismerőseim teljesen megbolondultak és elkezdték sorolni a tantárgyakat.
– Az első videó készítése csupán egy viccnek indult. Ezután talán kicsit banálisnak tűnik a kérdés: miért vágtál bele? Egyfajta önterápiás eszköz volt ez számodra, vagy szeretted volna bebizonyítani az ismerőseidnek, hogy a humor egy ilyen nehéz helyzetben is mentsvár lehet?
– Nemcsak az első volt vicc, hanem az összes. Önterápia semmiképp sem volt, mert borzasztóan jólesett egy kis leállás, az elmúlt húsz évben eleget dolgoztam. Vitt a lendület, voltaképpen elindult egy nagy, közös röhögés. Hogy a humor sokaknak mentsvár, az később kiderült.
– Melyik volt az a pont, amikor úgy érezted, hogy itt az ideje elindítani a saját oldalad?
– Amikor ezrek jelöltek ismerősnek és sok-sok idegen szempár bújta a privát oldalamat, akkor volt két nehezebb napom, mintha kukkolók gyülekeztek volna az ablakom előtt.
– Mára már több mint 11 ezer ember követi a Várkonyi Judit Hivatalos Oldalát Facebookon. Szerinted mi a sikered titka? A tartalomgyártásban mennyire vannak rád hatással a rajongóid visszajelzései?
– Volt olyan anyag, ami kérésre készült, például a Szegedi Tudományegyetem Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszéke számára. Nagyon szórakoztatott, hogy egy picit felvillanyozhatom a hallgatókat. A siker titka talán az volt, hogy hihetetlenül sok ember elkapta a fonalat és egy hatalmas létszámú, közös játékba kezdtünk. Ilyenre talán még nem is volt példa az online térben bármiféle applikáció vagy szoftver nélkül.
– A posztjaid nagyon sok aktivitást váltottak ki a Facebookon: milyen kihívások elé állított egy ilyen óriási és lelkes tábor összekovácsolása és összetartása?
– Mivel a szakmám a PR, hamar átláttam, hogy a tartalom-előállítás bizony napi feladat lesz. Kihívásról nem beszélnék, de tény, hogy picikét terveznem kellett, miután láttam, számítanak rám, szeretnének velem és ebben a spontán szerveződött közösségben maradni az emberek.
– Melyik videód váltotta ki a legzajosabb sikert a Youtube csatornádon és mit gondolsz, miért éppen az?
– Az az igazság, hogy nem figyelem a nézettségi adatokat, sőt a videókat sem nézem vissza. De azt tudom, hogy a robbanást a hittan videó hozta meg. Gyakorlatilag szétspriccelt a Facebookon, és mivel nem volt ráírva pirossal és nagy betűvel, hogy „humor!”, sokan döbbenettel nézték (gondolom) vagy kiröhögték a szerencsétlen helyettesítő kis cicababát, akinek fogalma sincs a témáról, amiről beszélnie kéne.
– Mi volt a legviccesebb házi feladat, amit „beadtak” neked?
– Rengeteg vicces házi érkezett rajzból és technikából, de az intimtorna házi feladat mindent vitt: egy behorpadt pingponglabda.
– Több vendégszereplőt (pl. Pokorny Lia, Lengyel Tamás) is meghívtál az óráidra: ki az, akinek ezáltal egy teljesen új oldalát ismerhetted meg?
– Minden vendégtanár személyes ismerősöm, Lia barátnőm is, így nem lepett meg. Az viszont csodálatos, hogy egy abszolút sztár így a másik alá megy, a cirkuszban untermann-nak hívják, aki a másikat tartja. Persze semmit nem beszéltünk meg előre, és elképesztően bénán találtam ki a technikai hátteret, de a világnak abban az állapotában ez nem volt szempont. Lengyel Tamás dolgozik a Játékszínben, vele nem vagyunk baráti kapcsolatban, de a 39 lépcsőfokban sokszor megnézem, mert kedvelem azt a produkciót, és volt egy emlékezetes A kripli-alakítása, amit nem felejtek el – száz éve láttam a Radnótiban. Szerettem, hogy az első kérdésemre azt mondta, persze – pedig azokban a napokban pont azzal foglalkozott, hogy legyen egy platform, amelyről „bérelhetők” a színészek, kvázi nincs ingyen a tudásuk. Persze én is ingyen vagyok, így egálban voltunk. Morvai Kristóf balettművész barátom lepett meg egyébként azzal, hogy készített egy komolyabb videót a karanténiskolásoknak a balett alapjairól.
– Ha bárkit választhatnál a világon, ki lenne az, akit szívesen meghívnál oktatónak a Karanténiskolába, és miért?
– Nem mennék messzire a világban, simán tudnék a munkahelyemről mondani olyan színészt, akit megnéznék, de nem fogok. Ugyanis, ha kiejteném az első nevet, rögtön arra gondolnék, nem bántok-e meg egy másikat. Legyen akkor egy nem színész: Nádasdy Ádám. Mert akárhányszor hallottam, mindig tetszett, ahogy megnyilvánul – nem mellesleg okos.
– A vicces percek mellett jótékonysági kezdeményezésekről (például az Ökumenikus Segélyszervezetről) is meséltél az oldaladon: Mi volt a legszívmelengetőbb történet, ami a Karanténiskola kapcsán megtalált téged?
– Egy megkeresés Szegedről, amelyben egy műtét előtt álló tanárnak kértek üzenetet. Ez a kapcsolatfelvétel odáig gyűrűzött, hogy az operáció előtt már ezrek drukkoltak Gortva Tamásnak, aki végül maga is adott már interjút, óriási energiákkal állt talpra, és vendégtanári minőségben azóta nyelvtanórát is tartott az „osztálytársainak”.
– Ahogy végiglapoztam a bejegyzéseidet, azonnal szemet szúrt, mennyi mémet, vicces posztot ihlettek meg az online kurzusaid – sőt, a Konzervart Design Shop még Karanténiskola merchandise-t is piacra dobott. Mi a legnagyobb ajándék, amit kaptál az oldal március 24-i indulása óta?
– Talán az, hogy mindenki abban az idealizált világban lett szereplő, amit manapság talán csak álmodni lehet a virtuális térben. Hogy bár mindenki tolja a hülyeséget, mégis van egy alap hangnem, ami nagyon emberi – és ha működik, akkor talán nem is idealizált világ ez, hanem a valóságunk. Ez benne a gyönyörű. Hogy voltaképpen ezek vagyunk mi, emberek.
– Arról már beszéltünk, mennyi embert megnevettettél a videóiddal, azonban kíváncsi lennék, téged mi töltött fel a karanténidőszak alatt?
– Hogy miből nyertem energiát? Részben ebből, hogy gyakorlatilag folyamatosan volt feladatom. Másrészt abból a felismerésből, hogy a 21. század engedi, hogy országokon, városokon átívelően, bezárt lakásajtók mögül is ápoljuk a kapcsolatainkat. Az ölelést persze nem, úgyhogy jól jött azért, amikor már ki mertem nyitni az ajtót.
– Május 30-án töltötted fel az utolsó online órádat, melynek végén azt mondod, reméled, nem találkozunk a következő tanévben – azonban a poszt leírását úgy zárod, „sok dolgunk van még együtt, Gyerekek”. Ezt tekinthetjük egyfajta spoilernek egy következő projekt kapcsán?
– Kisszínpadon folytatom az iskolásdit, a Játékszín igazgatója, Bank Tamás már engedélyezte is, hogy a Bock Színpadon tarthassak havi egy Feleltetés-t. Mindig egy színész, zenész felel nálam, a „gyerekek” meg izgulhatnak érte a nézőtéren. És hát remélem, a jövőben is feladhatok azért „kötelező” irodalmat: a következő könyvemet, ami az első szépirodalmi kötetem lesz és idén jelenik meg a Helikonnál. Az online oktatást – mai szóval élve – kimakszoltam, ez akkor volt újszerű, amikor mindnyájan be voltunk zárva, akkor volt poén, de nincs benne több. Nagyon jó periódus volt, és azt hiszem, nemcsak nekem. Elképesztően sok visszajelzést kaptam.
Nyitókép: Juhász G. Tamás
