William Shakespeare nevét mindenki ismeri. Az európai irodalom valaha élt egyik legnagyobb alakjaként hihetetlen örökséget hagyott hátra és hatása a világ minden tájén érezhető. Azonban mindig kérdés, hogy mennyire volt elismert munkája a korában?
Amikor ma William Shakespeare-re gondolunk, egy irodalmi óriást képzelünk el, akit széles körben a legnagyobb drámaírónak és sokan a valaha élt legnagyobb írónak is tartanak. Művei pedig nemcsak az irodalmi világot formálták évszázadokon át, hanem magát az angol nyelvet is. De mennyire volt híres az „avoni bárd” saját élete során? Meglepő lehet, de válasz nem olyan egyértelmű, mint ahogy azt a mai státusza alapján gondolnánk. Shakespeare maradandó renoméja nem volt azonnali, és jól tükrözi a hírnév természetét az Erzsébet- és a Jakab-kori Angliában.
A kezdetek kezdete
Shakespeare 1564-ben született az angliai Stratford-upon-Avon városában, egy jómódú kereskedő, John Shakespeare és egy kisbirtokos leánya, Mary Arden gyermekeként. Fiatalkoráról és iskoláiról azonban nem tudunk sokat, hiszen nem maradtak fenn írásos dokumentumok, melyet tanulmányainak természetét tudnák bizonyítani. Az azonban biztos, hogy tizennyolc évesen feleségül vette a tőle nyolc évvel idősebb Anne Hathaway-t. A párnak később három gyermeke született. Szintén nehéz viszont pontosan meghatározni, mikor kezdődött Shakespeare karrierje vagy mikor lépett fel a londoni színházi színtéren. A makrancos hölgyet az egyik legkorábbi művének tartják, amelyet általában 1592 előttinek gondolnak. Az 1590-es évek közepén kezdett a drámaíró neve ismertebbé válni, legalábbis az irodalmi körökben. 1593-ban az Adonis és Venus című elbeszélő költeményével pedig egyik napról a másikra szenzációt aratott. A szellemes, időnként erotikus vers olyan sikeres volt, hogy Shakespeare életében ez maradt a legnépszerűbb megjelent műve, hiszen sok korabeli folyóiratban, levélben és színdarabban idézték és emlegették.
A világot jelentő deszkák
Annak ellenére, hogy az Adonis és Venus sikeres volt, egyetlen népszerű mű nem volt elég ahhoz, hogy Shakespeare közismert névvé váljon. Valójában valószínűleg csak a londoni színházi körökben ismerték, és azon túl aligha. Hírnevét ezen a körön belül valószínűleg erősítette szerepe a Lordkamarás Emberei nevű színtársulatban, amelyet később Jakab király uralkodása alatt Királyi Társulatnak neveztek. Ez a volt a legfontosabb és legsikeresebb Anglia Erzsébet-kori (I. Erzsébet uralkodása: 1558–1603) és Jakab-kori (I. Jakab uralkodása: 1603–1625) színtársulata, mely 1594-től 1603-ig szinte folyamatosan működött Londonban, beleértve az udvari fellépéseket is. Shakespeare számos művét ebben az időszakban írta, évi átlagosan két darabot, amelyek a társulat repertoárjának nagy részét alkották. Emellett maga is fellépett velük.
A hírnév korlátai
Shakespeare idejében a Lordkamarás Emberei által a Temze déli partján megépített londoni Globe Színházban akár 3000 ember is elfért. Shakespeare darabjai tehát nagy tömegeket vonzottak abban az időben, és népszerűek is voltak a társadalom minden rétegében. A darabok sikere azonban nem feltétlenül volt egyenesen arányos hírnevével. Shakespeare idejében nem létezett a tömegmédia, és a híresség fogalma sem volt olyan, mint ma. Ráadásul, még ha Londonban jól ismert is volt, Shakespeare nem lehetett nemzeti híresség, nemzetközi pedig végképp nem, mivel akkoriban nem volt annyi kommunikáció a városok között, vagy egy város és környéke között, mint manapság.
Vetélytársak és a Shakespeare-kultusz kezdete
Mindemellett nem Shakespeare volt az egyetlen népszerű drámaíró a 16. század végén, és jelentős versenytársakkal – egyes esetekben rivalizálásokkal – is szembe kellett néznie. A kritikusok és a színházlátogatók nem is feltétlenül tartották őt jobbnak kortársainál. Elismerték ugyan irodalmi körökben, de nem jobban, mint a kor más olyan jelentős drámaíróit, mint például Christopher Marlowe, Ben Jonson, Thomas Middleton és Thomas Kyd. Tehát bár Shakespeare mindenképpen jól ismert és elismert volt korának színházi világában, korántsem nevezhető az egyetlen fontos alaknak. Kortárs hírneve nem mérhető ahhoz az örökséghez, amit halála után hagyott. Maradandó hírneve sokat köszönhet az 1616-os halála után bekövetkezett fejleményeknek, talán leginkább az 1623-ban megjelent Első Fóliónak. Barátai, John Heminges és Henry Condell ugyanis akkor adták ki Shakespeare színdarabgyűjteményét, mely életművét komédiákra, tragédiákra, és történeti drámákra osztotta. Tekintélye viszont a 19. században ért arra a magaslatra, melyben ma is emlegetjük. A romantikusok zseniként emlegették, a viktoriánusok hősként tisztelték, és különböző irodalmi mozgalmak ismételten felfedezték műveit, melynek köszönhetően világszerte maradandó hatást gyakorolt.
Nyitókép: Wikimedia
Forrás: HistoryFacts.
