Willie Gevertz 4 éve látogatott el először Budapestre és azonnal el is döntötte, a magyar fővárosba fog költözni. Azóta már aktívan tanulja a nyelvet és videókat készít Magyarországról a Youtube-csatornájára.
Bár közel 10 évet töltöttem már Budapesten, vannak olyan népszerű turistalátványosságok, amiket (szégyen, nem szégyen) máig nem kerestem fel. Ha az ember hosszú időre berendezkedik egy városban, a mindennapok rohanásában könnyen elfelejtkezik arról, hogy fel is fedezze azt – hiszen „bőven lesz még rá lehetősége”. Évekig nap mint nap elsétáltam a Szent István Bazilika mellett és szinte már rá sem pillantottam – sőt, a fáradtabb pillanataimban inkább csak bosszankodtam amiatt, hogy folyamatosan a turistákat kerülgetem. Nekik egy szép emlék, nekem mindössze az akkori munkahelyem „szomszédja” volt a tér. Mindezt csak azért említem meg, mert valószínűleg emiatt kaptam fel a fejem a New York-i származású Willie Gevertz videóira, aki olyan elképesztő lelkesedéssel mesél Budapestről (és úgy általában Magyarországról) a Walking With Willie elnevezésű Youtube-csatornáján, hogy nekem is kedvem támad felcsapni turistának itthon – vagy újra előásni a régi történelemkönyveimet.
A Trónok harca Magyarországon is foroghatott volna?
A 28 éves vlogger ugyanis imád a múltról tanulni: bár az egyetemen politika szakon végzett, nem az úgynevezett tudományos, analitikus része ragadta meg, hanem sokkal inkább a történelmi oldala. Budapesten 2016 tavaszán járt először, amikor meglátogatta egy itt élő amerikai barátját: „Öt napot töltöttem a városban, ezalatt hatszor is elmentünk gyógyfürdőzni” – mondta Willie. „Egyszerűen imádtam ezt az utat, lenyűgöző volt! Itt akartam élni.” Sok ország történelmét tanulmányozta már korábban, Magyarországét azonban egészen különlegesnek találta: egy Tarantino filmhez vagy a Trónok harcához tudná hasonlítani a drámai fordulatok miatt. Azt vallja, mi magyarok igazi túlélők vagyunk. Az egyik kedvenc történelmi személyisége pedig nem más, mint IV. Béla!
Minden út Budapestre vezet…
Ezért miután befejezte a mesterképzést Londonban, Budapestre költözött: „Amikor megérkeztem, tudtam, hogy hosszú távra tervezek, de azt nem is sejtettem, hogy ennyire sokáig fogok maradni. Hónapról hónapra éltem, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy közel három éve itt lakom.” Willie-t természetesen nemcsak a történelem köti Magyarországhoz: már az ittléte korai szakaszában találkozott a barátnőjével. „Ez elég nagy motiváció volt ahhoz, hogy ne menjek sehová!” – mesélte. „De azt hiszem, tökéletesen passzol hozzám a budapesti életvitel és az, hogy két oldala van a városnak: az egyik inkább autentikus atmoszférájú, míg a másik dinamikus, pörgős.”
Sírva vigad a magyar?
Míg a skandináv országok évről évre listavezetők a világ legboldogabb országainak rangsorában, addig hazánkat sajnos inkább a mezőny hátsó felében találhatjuk meg. Willie viszont egyáltalán nem ért egyet ezzel és nevetve azt feleli erre a felvetésre, nem tudja biztosan, bízhatunk-e ezekben a felmérésekben, szerinte a skandináv országok indíthatták el őket. „Az egyetlen alkalom, amikor megtapasztaltam ezt a negatív magyar attitűd sztereotípiát, amikor maguk a magyarok beszéltek róla. Mert gyakran emlegetik, mennyire boldogtalanok. De a hozzáállásuk és a viselkedésük nem is lehetne barátságosabb! A magyarok a legközvetlenebb emberek közé tartoznak, akikkel csak találkozhatsz!” – mondja.
„De ez a téves megítélés valószínűleg abból fakadhat, hogy nem mindig nyitottak azokkal az újonnan érkezőkkel, akiknek semmilyen kapcsolódásuk sincs az országhoz. Spanyolországban vagy Olaszországban szinte azonnal családtag vagy, már pusztán a tény miatt, hogy odautaztál. Magyarországon ehhez előbb egy kicsit bizonyítanod kell!”
Ó, azok a szitakötők!
Willie szerint az ő esetében már az megtörte a jeget az itteniekkel, hogy látták, magyar barátnője van. „Könnyebben kiléptek a megfigyelő, introvertált természetükből és ezután már hihetetlenül kedvesek voltak velem.” De az is sokat változtatott a helyzetén, hogy (közel egy éve) elkezdte tanulni a nyelvünket, ezután még inkább befogadták őt. Ez főként az idősebb korosztályra igaz, akik közül sokan nem beszélnek idegen nyelvet, ezért korábban nem tudtak vele kommunikálni (például a boltokban) és így zárkózottabbak is voltak felé. Willie szerint mindenki rémisztőnek állítja be a magyar nyelvtanulást, ám ő inkább egy kirakós játékhoz hasonlítja, amit nagyon szeret csinálni és egyre könnyebben boldogul vele. „A szitakötő szót még mindig nehéz kimondanom és a cipőfűzőt is bonyolultnak tartom, az ékezetek miatt.” Willie azt is elárulta, hogy az egyik legviccesebb magyar nyelvleckéje talán az volt, amikor a barátnője próbálta tanítgatni neki az u és o változatait – nem is gondolta, hogy ennek a két betűnek 8 különböző hangzása lehet.
„Készülj a legrosszabbra, de számíts a legjobbra!”
A Magyarországon töltött évei során azt is megtapasztalta, hogy hajlamosak vagyunk arra, hogy állandóan a legrosszabb eshetőségre készüljünk, ami a történelmünkben gyökerezik, hiszen gyakran kellett a túlélésért küzdenünk. Willie úgy látja, bár valóban nem vagyunk mindig a legjobb helyzetben, ez továbbra is egy olyan ország, ahol mindemellett élvezhetjük az életünket. „Ha őszinte akarok lenni, Amerikában talán túl optimisták is vagyunk, és ez néha téveszmékhez vezethet. Meg kell találnunk az arany középutat a kettő között – ez előny lehetne a magyarok számára is. Készülj a legrosszabbra, de számíts a legjobbra! Azt hiszem, a magyarok büszkék is arra, hogy van egy biztonsági rendszerük, minden eshetőséget végigjárnak magukban előre. Ez természetesen előnyt jelenthet, de egy kívülálló azt érezheti, egy kicsit lehetne pozitívabb a hozzáállásuk ahhoz, hogy mi fog történni.” Willie nagyon tiszteli a magyarokban azt is, hogy mindig köszönnek annak, aki belép egy helyiségbe, Amerikában ugyanis ez nem jellemző. „A barátnőm persze erre azt mondaná, hogy összezavarom az embereket azzal, hogy folyton köszönök mindenkinek” – teszi hozzá nevetve.
A végzet gyermeke
Willie eddig egyetlen országhoz sem kötődött igazán erősen és sehol sem töltötte el hazafias érzés – azonban Magyarországon ez is megváltozott. Bár amikor ideköltözött, még fogalma sem volt róla, de később rájött, hogy részben a családja múltja is ideköti, ami óriási büszkeséggel tölti el őt: „Van egy régi dokumentumom, amit az Ellis-szigeten állítottak ki, ebben az szerepel, hogy az egyik felmenőm, Roth Simon a Magyar Királyságból érkezett Amerikába 1882 körül.” Egy nő fel is kereste őt a videói kapcsán, hogy találkozzanak egy kávéra. „Ő egy különösen spirituális személy, azt mondta, az volt a végzetem, hogy visszatérjek ide a felmenőm miatt. Nem tudom, mennyire hihetek ebben, de jó az ilyet hallani.”
Hajrá vidék!
Sok tekintetben Budapestet tartja a legizgalmasabb városnak, ám azt is kiemeli, nem feltétlen szerencsés, hogy ennyire főváros-központúak vagyunk. „Rengeteg csodálatos helyről nem is tudnak a külföldiek, és főleg Budapest miatt érkeznek az országba. Persze elképesztő hétvégi utat lehet szervezni a fővárosba, de én azt javaslom mindenkinek, nézzenek szét jobban! Megéri kimozdulni az ország kevésbé ismert tájaira – azok a turisták, akik megteszik, mindig elismerően beszélnek róla.” Willie egyik legemlékezetesebb útja Egerbe vezetett 2020 januárjában. „Akkor még nem értékeltem igazán a történelmét, elsősorban a bor miatt mentünk, de azóta elolvastam az Egri Csillagokat (Persze angolul, nem magyarul!). Alig várom, hogy visszamenjek és újra felfedezzem történelmi szempontból is.” A vlogger magyarországi bakancslistáján emellett többek között Szeged, Esztergom és Debrecen szerepel.
Csak pozitívan!
A Youtube-csatorna elindítása egyébként évek óta foglalkoztatta őt, mert korábban is szívesen megörökítette a kalandjait Instagramon vagy Snapchaten, ám tudta, egy vloghoz ezek nem megfelelő platformok. „Nem lett azonnal sikeres, amit csinálok, a média is az elmúlt hónapban figyelt fel rám, de azok, akik megnézték a videóimat, rögtön megszerették. Én pedig rajongok a történelemért, szóval ez egy olyan felállás, ami mellett megéri kitartani.” Willie ma már akármiről is olvas, bárhol is jár, arra gondol, mi lehetne izgalmas téma egy következő epizódhoz a csatornáján. „Szerencsére eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam, jó érzés ezeket olvasni.” Szinte mindennap meghívja őt valaki az otthonába, például azért, hogy igyanak egy pálinkát vagy beszélgetni. „Ha az ember aktívabban van jelen a közösségi médiában, sok trollal találkozhat. Biztosan ez fog történni idővel, de eddig szinte csak és kizárólag pozitív kommenteket kaptam. Erre különösen büszke vagyok.” Ennek ellenére nincs egy szilárdan lefektetett stratégiája a vlogját illetően, csak egyre professzionálisabbá akar válni.
„Nem az a célom, hogy szponzoráljanak és pénzt keressek vele, hanem az, hogy folyamatosan tanuljak és motivációt nyerjek. Csak akkor éri meg csinálni, ha olyan helyzetekbe kerülök általa, amit élvezek. És az is fontos, hogy az emberek felé pozitív energiákat sugározzak!”
Borban az igazság
Bár eddig főként Magyarország történelmi oldaláról forgatott videókat, ezen változtatni akar a jövőben. „Szeretnék többet beszélni arról, hogy milyen volt megtapasztalni a gasztronómiai kultúrát itt.” Willie imádja a pálinkát („Egyáltalán nem tartom szörnyűnek az ízét, nagy támogatója vagyok!”) és a magyar borokat: bár erről még keveset mesélt, de Tokaj, Balaton, Eger vagy Villány borvidéke is elvarázsolta. „Mielőtt ideköltöztem, inkább vörösbor párti voltam és még mindig azt hittem, hogy azt kedvelem a legjobban. De igazán különleges élmény volt számomra az, hogy Tokajban csak fehéret ihattam.” A szamorodni mellett a tokaji aszú is nagy kedvence lett – már csak azért is, mert igazán híres, történelmi ital. „Teljesen nyitott vagyok a helyi ételekre, nem igazán találtam még olyat, amit undortónak vagy furának találnék”. Azt is megtudtuk, hogy a legkülönlegesebb dolog, amit nálunk kóstolt, az a pacal volt. A bográcsozás pedig az egyik legkedvesebb programja lett: „Szeretem ezt a főzési technikát, mert legalább 5 órába telik, ami igazi közösségi élménnyé teszi: kellemes a tűz mellett ücsörögni és beszélgetni.” A magyar kultúrát egyébként mással teljesen összehasonlíthatatlannak tartja (többek között a nyelvből adódóan). Kedveli Ady Endre, Petőfi Sándor vagy József Attila verseit és tetszik neki a Mézga család animációs stílusa, valamint a Magyar népmesék és a Mesék Mátyás királyról is (Az utóbbi kettő főcímzenéit használja is a videóiban.). Rajong Lajkó Félix hegedűművészért és nemrég fejezte be az Aranyélet című sorozatot. „A harmadik évad kicsit fura volt, de az első kettő remekmű” – üzeni mindenkinek.
Fotók: Willie Gevertz – Walking With Willie / @Youtube, @Instagram, @Facebook
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- „Ha szeretettel bánunk velük, az állatok csodákra képesek” – Flaskay Dániellel, a magyar Mauglival beszélgettünk
- „Az olvasásban is tudatosságra van szükség” – Szabados Ági a Nincs időm olvasni kihívásról mesélt
- Az irodalom a hitvallásom – Bánki Benivel beszélgettünk
